Váradi káptalan

Kezdettől fogva hiteles hely volt, amint ezt a Váradi Regestrum (l. Regestrum Varadiense) tanusítja. A tatárjárás alkalmával 1241. elpusztult, de 1244. már ismét helyreállították. 1300 körül nagy csapás érte, midőn okmánytára elégett; a nyilvános levéltárat azonban, ugy látszik, sikerült megmenteni. Szapolyai János királysága alatt jogcsorbítást szenvedett, mert az 1548. LXIV. t.-c. ismét visszahelyezte előbbeni jogkörébe, bár az 1550. évi LXIII. t.-c. az egri káptalannak is engedélyezett joghatóságot a V. vidékén. 1566. eloszolt, azonban I. Lipót 1693-iki kegyelemlevelével jószágai és hitelességi joga visszakerültek. A káptalani tagok jelvényét Ferenc király adományozta 1801. A káptalan 16 valóságos és 6 tiszteletbeli stallumból áll. Legrégibb pecsétje 1338-ból való; 1361-ből pedig két újabb származik, az egyik Szt. László, a másik Szűz Mária képével. V. ö. Jerney, Történelmi Tár (II. 73); Bunyitay V., A váradi püspökség tört. (1883).

Forrás: Pallas Nagylexikon