Várady

1. Gábor (Borbély), politikus és iró, szül. Máramaros-Szigeten 1820 nov. 11. A gimnáziumi tanulmányokat a szigeti liceumban végezte, onnan jogi tanulmányok céljából Eperjesre ment. 1837. mint végzett jogász tért haza és egy évig gyakornokoskodott apja mellett. Ez alatt a vármegye őt ajánlotta a m. kir. testőrségbe. A katonai szolgálat gyakorlása céljából 1838-ban a Wasa-gyalogezredbe lépett ezred-kadéti ranggal, honnan a következő évben kinevezték testőrnek. Itt ismerkedett meg Görgeyvel, Kalpkával, Máriássyval, Asztalos Sándorral s a szabadságharc más nevezetes alakjaival, kik ez időben szintén mint testőrök szolgáltak. 1843. vágya ismét a polgári pályára vitte, 1845. már ügyvédkedik Máramaros-Szigeten és viseli a tiszteletbeli vármegyei főjegyzőséget. 1848. kezdődik politikai pályafutása. Az első mozgalmak idején mint a máramarosszigeti nemzetőrség századosa szerepel. De mikor a honvédelmi bizottmány a honvédzászlóaljak szervezéséhez lát, megbizza a vármegye területén a csapatok toborzásával. Alig végzi be e munkát, már a szabolcsi szabad csapatok élén látjuk, mikor csatlakozik az erdélyi hadtesthez. A dési vereség után visszatér vármegyéjébe és ott nemzetőrséggel védelmezi a határt Urban és Dimbul ellen. A szabadságharc második felében mint zászlóaljparancsnok, majd dandárnok vesz részt. A zsibói fegyverletétel után Bécsbe, majd álruhában Württembergbe ment (1850). Midőn ide felesége is megérkezett, vele együtt a Stuttgart mellett fekvő Cannstadtban telepedett meg. Egy év mulva a honvágy annyira erőt vett rajta, hogy mindenáron haza akart jutni. Sok utánjárással amnesztiát eszközölt ki. 1861-től már a vármegyében ügyvédeskedik, sőt alispáni székbe emeli a tisztelet. Az 1861-iki országgyülésen a técsői kerületet képviseli, majd provizórium után 1865-től szintén s 1892-ig mindig tagja a háznak. Politikai hitvallását illetőleg a balközépnek volt tekintélyes tagja, egy időben elnöke. A fuzió után a szabadelvü párthoz csatlakozott s a szabadelvü körnek is pár évig alelnöke volt. Politikai pályáját rendjel-üzérkedés hire szakította meg, noha választókerülete ezután is hű maradt hozzá. Mint országgyülési képviselő a Máramaros hetilapnak volt főmunkatársa és itt megjelent országgyülési levelei könyvalakban is két kiadásban megjelentek. Dolgozata jelent meg a Honvédalbumban, a Szigeti-albumban és az Archeologiai Értesítőben. Hulló lvelek címen (Máramaros-Sziget, 3-ik fejezet 1895) emlékiratait irja meg. Társadalmi téren mindjárt külföldről viszatérte után működik. Elnöklete alatt megalakult Máramaros-szigeten a kisdedóvó intézet, a máramarosszigeti jótékony nőegyesület, dalárda, zeneegyesület. Egyháztársadalmi téren mint a máramaros-ugocsai egyházmegye gondnoka és a máramarosszigeti liceum felügyelője szerepel.

2. V. L. Árpád, kat. áldozó-pap, egyházi iró, szül. Temesváron 1865 jun. 18. Középiskoláit u. o., a teologiát Budapesten és a bécsi Augustineumban végezte. Pappá szentelték 1888 aug. 16. Tanulmányi felügyelő és teologiai tanár volt a temesvári papnevelőben, 1889. zsinati vizsgáló s a hittanárokat képesítő bizottság tagja. 1890 jul. 19. teologiai doktor, 1890 szept. 15. püspöki szertartó és szentszéki jegyző, 1891 jul. 1. püspöki titkár és a Szt.-István-társulat tudományos és irodalmi osztályának tagja, 1895. pápai kamarás, 1897 jan. 7. vallás- és közoktatási miniszteri osztálytanácsos lett. Irodalmi munkássága: igen sok cikket irt a Havi Közlönybe. Nagyobb szabásu értekezései: A szegényápolás története Magyarországon (Munkálatok, Budapest 1887); A kamatszedés erkölcsi jogosultsága (Bölcseleti Folyóirat 1888. és 1889. évf.); XIII. Leo pápa és a szociális kérdés (Emlékkönyv, 1894) stb. Önállóan: Lelki patika (népirat, kiadta a Szt.-István-társulat).

Forrás: Pallas Nagylexikon