Varangyok
a farkatlan és nyelvvel biró kétéltüek egyik neme
(Bufo Laur.), melynek fajai érdes, szemölcsös bőrüek, végtagjaik aránylag
rövidek, fültőmirigyeik igen jól fejlettek, kiállók; nyelvük hátul szabad,
épszegélyü; szájpadfogaik nincsenek; lábujjaik félúszóhártyásak, talpaik
kétdudorosak; himük hanghólyagos. Valamennyien éjjeli állatok, a szárazon
tartózkodnak s a vizet csak a peterakás idején keresik fel. Párzás alkalmával a
him a nőstényt melle táján öleli át s a nőstény a hátán viszi a himet a vizbe.
A petéket a nőstény sorokba rakja le. A rovarok és csigák pusztításával nagy
hasznot hajtanak. Életszivósságuk igen nagy, nedves helyen éveken át életben
maradnak táplálék nélkül is. Ez idő szerint 90-nál több fajt ismernek s ezeknek
kétharmada az új- és egyharmada az ó-világra esik. Hazánkban három faj
tenyészik, amelyek varas béka elnevezés alatt is említtetnek.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|