Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Varasd... ----

Magyar Magyar Német Német
Varasd... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Varasd

földrajz

1. vármegye Horvát-Szlavonországban. Határai délen Zágráb és Belovár-Kőrös vármegye, keletről az utóbbi, északról Zala vármegye, északnyugat és nyugat felől Stíria; kiterjedése 2521,28 km2. Felszíne legnagyobb részt hegyes, halmos, túlnyomólag szelíd emelkedésekkel; legmagasabbak a Stíria felé eső hegyei s azok közt az Ivanscica hegység (1061 m.); többi hegységei: a Macelj (622 m.), Kollos (432 m.) és Kálnik hegység, melynek fő gerince (643 m.) azonban már Belovár-Kőrös vármegyébe esik. A hegyek közén szép és kies völgyek találhatók, a vármegye északi szélén pedig a Dráva lapálya szép rónasággá tágul ki. Vizei számosak s részint a Száva, részint a Dráva folyamvidékéhez tartoznak; fő folyója a Dráva, mely a vármegye északi részén mindenütt a határt jelzi; ebbe ömlenek a Plitvica és Bednja patakok; egyéb folyói a Solta, mely a stíriai határon fut délnek a Szávába, továbbá a Krapina, mely jó darabon a Zágráb vármegye felőli határt jelzi s szintén a Szávába szakad, végül a Lonja. Tava is több van, de mind apró; megemlíthető a trakostani és zelniki tó. Éghajlata kellemes mérsékelt és egészséges, de a Dráva kiöntései által keletkező mocsarak környékei olykor lázas betegségek fészkeivé válnak.

Földje általában eléggé jó minőségű, a Dráva lapályán pedig éppen jelesnek mondható. Termőterülete 240,617 ha, miből szántóföld 84,938, kert 3863, rét 30,454, legelő 21,773, szőlő 8379 és erdő 91,210 ha. A nem termő terület 11,511 ha. Termények tekintetében nem mondható gazdagnak, mit nem a helyi viszonyoknak, hanem a lakosok csekély szorgalmának lehet felróni; a gabonaneműeket általában gyéren termesztik (búza 4334 ha, rozs 10,862, árpa 3312, zab 4016 ha területen 369,221 q termés); továbbá termesztenek burgonyát, kendert stb. Bort, gyümölcsöt s kivált szilvát nagy mennyiségben termesztenek; leghíresebb borai a vinicai és soplikai; nagy erdőségei sok makkot, gubacsot és fát szolgáltatnak.

Állattenyésztése nem virágzó; lova, marhája és juha kevés és silány és csak sertés van nagyobb számmal. Az 1895. évi összeírás szerint volt 89,524 (többnyire színes) szarvasmarhája, 12,672 lova, 101 szamár, 118 kecske, 85,920 sertés és 2200 juh; továbbá 360,283 db baromfi és 12,897 méhcsalád. A selyemtenyésztés csekély. Az ásványország szolgáltat itt kőszenet (Krapina környékén és az Ivanscica hegy déli lejtőjén), ként (Radoboj), márványt és ásványos vizeket, melyek között legnevezetesebbek a krapinai és toplicai.

A lakosság száma volt 1870-ben 213,275 lélek, 1890-ben 258,066 polgári és 1169 katonai. Egy km2-re 102 lélek esik és így V. vármegye az egész magyar birodalom legsűrűbben népesített része. A lakosok közt van 1044 magyar, 1939 német, 248,936 horvát és 2150 szerb. Hitfelekezet szerint 254,165 római katolikus, 2154 görögkeleti és 1585 izraelita. A lakosság fő foglalkozása az őstermelés. Az ipar igen kezdetleges fokon áll; legáltalánosabb, de csak mint házi ipar a szeszfőzés és vászonszövés; gyári ipara alig van túl a kezdeten. Kereskedelme és forgalma csekély jelentőségű. Útjai többnyire jó karban vannak, közülük állami 40, tartományi 522, községi 1200 km (de ebből 748 km kiépítetlen); vasútja 132 km 22 állomással. Hitelintézete csak 4 van, úgymint: 3 takarékpénztár és 1 szövetkezet. A közművelődés igen fejletlen; a 6 éven felüli férfilakosságnak 61,2, a nőinek 76,5 %-a írni-olvasni nem tud, a tanköteles gyermekek 40,4 %-a nem jár iskolába és a 862 községben mindössze csak 109 tanintézet van, u. m. 1. gimnázium, 1 művészeti iskola (Varasd), 5 ipari és kereskedelmi, 2 polgári és 99 elemi népiskola és 1 börtöniskola.

Közigazgatás: V. vármegye 8 járásra és 1 szabad királyi városra oszlik.

A vármegyében 1 szabad királyi város és 861 község van. Székhelye Varasd.

Története: A vármegye neve 1181. fordul elő először III. Béla egyik okmányában, melyben mondja, hogy Belec, V. főispánja elfoglalta erőszakkal a varasdi fürdőt a zágrábi káptalantól. Régi neve: Garestin, Guarastin, Warast. Az ősrégi varasdi zsupát vármegyévé alakította II. Endre 1209. és 1217. kelt okleveleivel. A varasdi vár kapitánya volt egyszersmind a várispánság, vármegye főispánja (comes). A vármegye örökös főispánjai a Bebek család tagjai voltak, sorjukban az utolsó Bebek Imre vránai perjel volt, ki Zsigmond király 1393., mert Durazzói Károly fiának, Nápolyi Lászlónak pártjára állott, birtokaitól és a váradi főispánságtól megfosztott, melyet magának tartott meg, de kormányzását nem ő, hanem neje Mária királyné vezette, mit a varasdi levéltár számos okmánya bizonyít. Zsigmond 1398. Varasd várát, városát és megyéjét nagy összegért zálogba adta ipának Cillei Hermann grófnak, sőt 1405. mint királyi donációt azt nekik adományozta, 1406. pedig a szlavóniai báni méltóságot ruházta rájuk; Horvátország felső részét ezen időben Szlavóniának nevezték. Mint V. örökös főispánjai a vármegye urai maradtak 1456-ig, midőn a Cillei család kihalt. Cillei Henrik özvegye Katalin, Brankovics György szerb despota leánya, 1461-ben 62,000 forintért eladta Vitovec Jánosnak a Cilleiek összes horvát birtokait; Vitovec mint V. főispánja hatalmaskodott a vármegyével, miért is Mátyás király többször szigorúan megdorgálta, míg végre az ellen pártoskodó Vitovec családot minden birtokától megfosztotta s azokat fiának Korvin Jánosnak adományozta, aki így a varasdi vár és megye ura lőn. Ennek halála után özvegye Frangepán Beatrix és második férje György brandenburgi őrgróf kezére kerültek. A mohácsi vész után V. vára és megyéje Báthory István kezére került, kiről az Ungnad családra szállott. Ungnad Jánosnak és utódjának Keresztélynek sok pörpatvara volt a várossal és vármegyével, mert várkapitányaik, különösen Kecskés Pál, igen önkényűleg jártak el. Ungnad Keresztély egyetlen leánya, Mária, Erdődy Tamás neje lőn (1585) és ekkor ennek családja lett V. örökös főispánja; 1607-1845. ezen családból a vármegyének 17 főispánja került ki. Erdődy Tamás alapította meg a vármegyei levéltárt, melynek fő kincsét a megyegyűlések gondosan vezetett és megőrzött jegyzőkönyvei teszik, melyeknek kiváltképpen törvénykezési, úrbéri és közigazgatási feljegyzései történelmi érdekűek. Erdődy Tamás (1607-18) beiktatási okiratát többek közt aláirta Istvánffy Miklós, a történetíró, mint V.-vármegyei nagybirtokos és Geresi Pethő János alispán, Pethő Gergely történetíró apja. A főispán a vármegyével hosszú pört viselt, de az 1609-iki megyegyűlés szigorúan megtiltja a dohány becsempészését és a csempészt 100 Ft birsággal sújtja; őröket állít fel a csempészet megakadályozására. Erdődy I. Zsigmond (1618-39). Erdődy I. György (1639-65) főispánsága alatt a vármegye Zrínyi Miklós bánnak a török ellen saját költségén szervezett hadseregét önkényt megajánlott adóval segítette eltartani (1648); Erdődy Imre és György jobbágyai fellázadtak és hadsereggé verődve össze, váraikat ostromolták (1654); a határok védelmére kirendelt német katonaság hallatlan garázdálkodása sok panaszra adott okot (1656); a vármegye Zrínyi Miklóst s csáktornyai vár építésében hathatósan segítette és minden kémény (ház) után 2-2 férfi 6-6 napi robotmunkát végzett. Erdődy I. Sándor (1665-82): a vármegyében nagyon elterjedtek a rablóbandák és a pestis is sok áldozatot szedett (1679). Erdődy I. Imre (1682-1690): ezen időben a német katonaság erkölcstelensége annyira elrontotta a vármegyét, hogy kénytelen volt elrendelni, hogy mindazon férfiak, kik törvénytelen frigyben élnek, a megye területéről kiűzendők. Erdődy II. György (1690-1713) fő gondját az igazságszolgáltatásra fordította és a hanyag bírákat nagy bírsággal sújtotta. Erdődy II. Sándor (1713-29) az elterjedt bujakór miatt elrendeli, hogy a vétkesek ellen a «jus gladii» értelmében kell eljárni. Erdődy Antal (1761-70): Mária Terézia rendeletére szabályoztatik a vármegyében a közigazgatás és törvénykezés és pontosan megállapíttatik, kit illet a «us gladii» gyakorlása. Erdődy I. János (1770-84) buzgólkodott az iskolaügy körül s a vármegye nagyobb helyein iskolákat emeltett; Krapina szabad város megtagadta az iskola alapítását. Érdekes az a vármegyei monográfia, mely a vármegyét földrajzi s néprajzi tekintetben ismerteti, szerzőjét nem tudjuk. Erdődy III. Sándor (1784-93): több évi nagy ínség tönkretette a vármegyét anyagilag s erkölcsileg, a szegénység oly nagy volt, hogy a vármegyét beutazó II. Józsefet nagyon szegényesen fogadták (1786), amiért is Balassa bán korholja a vármegyét. A német nyelv behozatala nagy elkeseredést szült és nagy volt az öröm, midőn 1790. helyébe ismét a latin nyelvet hozták be. A nagy szegénység kivándorlásokat idézett elő. Az erkölcsi süllyedés meggátlására sok plébániát emeltek a feloszlatott zárdák elkobzott vagyonából. II. Lipót alatt kísérlet történt a magyar nyelvnek hivatalos nyelvvé emelésére, de a vármegye ellenkezett ezzel. Erdődy II. János (1793-1806): minthogy ez a főispán, mint vicemarsal hadi dolgokkal foglalkozott, őt a főispáni teendőkben Amade Antal de Várkony gróf helyettesítette. A zsidókat e vármegyében régóta gyűlölték és üldözték, mert csak a könnyebb kereskedéssel foglalkoztak és a földmíveléstől és nehezebb mesterségektől óvakodtak. Az üldözés 1797. érte el tetőpontját, áruikat a vásárban elragadták s még el is verték őket, úgyhogy 1798. maga a király utasította a vármegyét, hogy a zsidókat oltalmába fogadja. A francia-német háborúban nagy terhet rótt a vármegyére az átvonuló hadak élelmezése; maga a vármegye 1797. és 1800. tevékeny részt vett a nemesi inszurrekcióban. Erdődy I. Károly (1806-11): minthogy ez betegeskedett, őt a főispánságban öccse Erdődy Sándor helyettesítette, aki nagyon buzgólkodott a nemesi felkelés szervezésében (1809), annál is inkább, mert Gyulay horvát bán lett az olaszországi hadsereg vezére és a báni helynök, Verhovác Miksa zágrábi püspök, Gyulai utasítása szerint minden követ megmozgatott az inszurrekció előmozdítására, a nép közt verbunkos nótákat osztatott szét, hogy a harci kedvet emelje. A szervezkedés középpontja Varasd volt. Az 1811-iki pénzügyi devalváció is nagy csapás volt az anyagi bajokkal küzdő vármegyére. Erdődy IV. Sándor (1811-23): a megye az 1814-iki harcokban nagy sereggel vesz részt. A zsidók elleni animozitás még folyton tart s az intéző körök azon vannak, hogy közülük minél többet katonának besorozzanak, hogy így számuk apadjon. Erdődy IV. György (1824-27). Midőn 1825. a magyar országgyűlés először foglalt állást a magyar nyelv mellett és a latin nyelv ellen, Kukuljevics Antal varasdi alispán volt az első, ki a horvát nyelv országos jogai mellett Horvátországban síkra lépett; buzgón támogatta Ozsegovics. Erdődy II. Károly (1827-34): a magyar nyelvnek Horvátországban hivatalos nyelvként való használatát lehetővé teendő, a horvát iskolákba magyar nyelvtanítókat alkalmaznak; ezen kérdést tüzetesen tárgyalták az e célból összehívott 1831. és 1832-iki horvát országgyűlésen. A magyar nyelv pártolóinak sok híve volt a papság sorában is, úgyhogy az anyakönyvi kivonatokat magyar nyelven kezdik kiadni, mit 1833. Alagovics püspök eltiltott és elrendelte, hogy azokat csak latin vagy horvát nyelven szabad kiállítani. Erdődy II. János (1834-45): a magyar nyelv javára jelentkező közhangulatot megváltoztatta Özsegovics Metell buzgólkodása a horvát nyelv mellett s a vármegye gyűlése ugy döntött, hogy minden horvát nyelven végzendő, a magyar kormányhoz intézendő iratokban pedig az eredeti horvát szöveg mellé a latin fordítás csatolandó (1843). A magyarbarát főispánt az illír párt lemondásra kényszerítette, noha a magyarpárti főurak ez ellen hevesen tiltakoztak. Lentulay Imre (1845-48) latin beszéddel foglalta el főispáni székét, melyben az illírizmus védelmére kel. Kukuljevics Iván horvát beszéddel válaszol neki ugyanily szellemben. A horvát nyelv győzelme 1847 lett teljessé. A vármegye elvetette az Erdődyek címerével ékes vörös-fehér-vörös zászlót és a latin felírásos pecsétet és új zászlót készíttetett (vörös-fehér-kéket) kék címerpajzzsal és három dombon állanak Cseh, Leh és Meh szlovén fivérek alakjai, amint egymásnak kezet nyújtanak. A zászló és pecsét felirata horvát. Az Erdődyek tiltakoznak örökös főispáni jogaik megsértéséért, de a tiltakozás elvész a harci zajban, a horvátok nyílt harcra készülnek a magyarok ellen és Jellachich bán Varasdra jön seregét szervezni. Lentulay 1848 máj. 30-án elhagyta a vármegyét, melynek kormányát átvette az alispán: Simuncsics Sándor egész 1850 jún. 25-ig, midőn az abszolutizmus kezdődött. Az októberi diploma után 1861 jan. 28. a főispáni széket, mint örökös főispán újból elfoglalja Erdődy János. Ezután a vármegye kormányán váltakoztak: Piszacsics Miroszláv (1861 dec.); Pogledics Károly (1864); Bedekovics Kálmán (1867); Horváth Péter (1869); Kiss László (1870); Bubanovics Gábor (1874); Utjesenovics Ogujoszláv a híres költő (1875-85). 1885-től a mai napig V. élén Ribido-Zichy Radoszláv áll, ki főképpen a kulturális érdekek előmozdításában leli örömét, így most íratja meg a vármegye monográfiáját is.

2. V. (Warasdin, Vara?din), szabad királyi város V. vármegyében; negyedórányira a Dráva folyótól, termékeny rónán fekszik. A városnak csak fő piaca csinosabb, többi része falusias jellegű. Székhelye a vármegye törvényhatóságának, a csazmai káptalannak, a járási szolgabírói hivatalnak, pénzügyigazgatóságnak, államépítészeti hivatalnak, csendőr-szakaszparancsnokságnak, a 10. honvédhuszárezrednek és 5. dsidásezrednek, királyi törvényszéknek, járásbíróságnak, közjegyzői kamarának és közjegyzőségnek és adóhivatalnak; van királyi gimnáziuma, 3 ipari és kereskedelmi iskolája, 1 zeneiskolája, selyemfonógyára, kőedénygyára, színháza, 9 temploma, káptalanja, Ferenc-rendi kolostorban van eltemetve Nádasdy Ferenc bán), pénzügyőrbiztosi állomása, 2 takarékpénztára, állami méntelepe, vasúti állomása, posta- és távíróhivatala és postatakarékpénztára. 1897 aug. a Lipót Salvator főhercegről elnevezett új tüzér-kaszárnyát adták át rendeltetésének. Lakóinak száma 1850-ben 8398 volt, 1891-ben 11,055, ezenkívül 966 katona. A lakosok közt, kik leginkább földmíveléssel és bortermeléssel foglalkoznak, van 305 magyar, 890 német, 8994 horvát-szerb és 716 vend; hitfelekezetre nézve 1023 római katolikus, 122 görög katolikus és 630 izraelita. A házak száma 1188; határa 6710 ha.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is