a régi botanikában egészen rövid = var + ganya. Varg
+ ánya, ahogy Diószegiék irták, nem szabályszerü; Boletus Dill. Clusius
szerint, de Diószegiék a Boletust tinórunak nevezték, ellenben vargányának a
Cartharellust mondották; a himenomiceta gombák génusza,
kalapforma, nyeles termőteste van, himeniuma pedig a kalap alsó szinén számos
kifelé nyiló, egymással összenőtt cső, de a kalaptól könnyen leválasztható. Ez
különbözteti meg a taplótól, melynek hasonló csövei a kalappal szorosan
összenőnek. Számos faja az erdei földet szereti s részint mérges, részint pedig
ehető. A Boletus castaneus Bull. (ehető V.) csöve fehér v. szürke, lába üres,
nem pikkelyes, kalapja cimetszinü, finom szőrü, húsa pedig fehér, töréskor
változatlan. Szintén ehető a Boletus scaber Fr. (érdes V.), a kalap csöve meg a
húsa ugyanolyan szinü, de a lába tömött, kivülről pedig pikkelyezett. Kalapja
piros, fehér vagy barna. A többi faj csöve élénk sárga, vénülve zöldes vagy
barna. A Boletus luridus Schäff. (mérges V., boszorkánygomba) tönkje gumóforma,
miniumpiros, a cső nyilása piros. Húsa sárgás, széttörve megkékül, kalapja
molyhos, kissé ragadós, barna. A Boletus Stanas Lenz nagyon
mérges. Ellenben a Boletus edulis Bull. (úri gomba, l. a Gombák képmellékletén)
csöve sárga, később zöldes, nagyon szűk, húsa változatlan fehér, kalapja barna,
pohos tönkje fehér, íze meg az illata kellemes, azért nagyra becsülik. A
következő fajok az előbbiektől könnyen megkülönböztethetők, mert a tönkjük
hengerded, sohasem gumóforma. A Boletus variegatus Sw. kalapja száraz, fiatalon
molyhos, sárga-barna, később szőrös-pikkelyes, csöve cimetszinü, háta sárgás,
törve megkékül. Ehető, szintugy mint a Boletus subtomentosus L. (kecskeajak).
Ennek a húsa fehér, kalapja egyenletesen molyhos, olajszinü v. barna, csöve
sárga. A ragadós kalapuak ehető fajai: a gesztenyeszinü V. (Boletus badius
Fr.), kalapja gesztenyeszinü, csöve halaványsárga, szögletes, húsa
sárgás-fehér, megtörve kissé kékes, tönkje sima, barna-sárga. A Boletus bovinus
L. (tinógomba, medvegomba) kalapja barnás-sárga, csöve szürke-sárga, később
rozsdaszinü, húsa fehér, változatlan, tönkje sima, barnás-sárga. A Boletus
granulatus L. kalapja barnás-sárga, csöve sárga, a nyilása szemcsés, tönkje
sárga, fölfelé barnás szemcsés. A Boletus luteus L. tönkjén fehér, később barna
perec van, kalapja barna, púpos, csöve sárga, húsa változatlan fehéres. A
Boletus piperatus Bull. (borsgomba, vagy borsos V.) gyanus, kalapja meg a
tönkje sárga, csöve nyilása szögletes, piros-barna. Húsa változatlan sárga,
erős csípős ízü. A bronzszinü V. (bronzgomba, Boletus aeneus Fr.) kalapja
fénylő réz- vagy fekete-barna, tönkje sárgás, csöve kénszinü, húsa a levegőn
sárga; ehető. A Boletus chirurgorum, Boletus fomentarius, Boletus igniarius, Boletus
laricis Jacq. a taplógomba fajai.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Kapcsolódás
Magyar
Angol
Német