Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Varganya... ----

Magyar Magyar Német Német
vargánya Herrenpilz ...
vargánya Steinpilz (...

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Varganya

a régi botanikában egészen rövid = var + ganya. Varg + ánya, ahogy Diószegiék irták, nem szabályszerü; Boletus Dill. Clusius szerint, de Diószegiék a Boletust tinórunak nevezték, ellenben vargányának a Cartharellust mondották; a himenomiceta gombák génusza, kalapforma, nyeles termőteste van, himeniuma pedig a kalap alsó szinén számos kifelé nyiló, egymással összenőtt cső, de a kalaptól könnyen leválasztható. Ez különbözteti meg a taplótól, melynek hasonló csövei a kalappal szorosan összenőnek. Számos faja az erdei földet szereti s részint mérges, részint pedig ehető. A Boletus castaneus Bull. (ehető V.) csöve fehér v. szürke, lába üres, nem pikkelyes, kalapja cimetszinü, finom szőrü, húsa pedig fehér, töréskor változatlan. Szintén ehető a Boletus scaber Fr. (érdes V.), a kalap csöve meg a húsa ugyanolyan szinü, de a lába tömött, kivülről pedig pikkelyezett. Kalapja piros, fehér vagy barna. A többi faj csöve élénk sárga, vénülve zöldes vagy barna. A Boletus luridus Schäff. (mérges V., boszorkánygomba) tönkje gumóforma, miniumpiros, a cső nyilása piros. Húsa sárgás, széttörve megkékül, kalapja molyhos, kissé ragadós, barna. A Boletus Stanas Lenz nagyon mérges. Ellenben a Boletus edulis Bull. (úri gomba, l. a Gombák képmellékletén) csöve sárga, később zöldes, nagyon szűk, húsa változatlan fehér, kalapja barna, pohos tönkje fehér, íze meg az illata kellemes, azért nagyra becsülik. A következő fajok az előbbiektől könnyen megkülönböztethetők, mert a tönkjük hengerded, sohasem gumóforma. A Boletus variegatus Sw. kalapja száraz, fiatalon molyhos, sárga-barna, később szőrös-pikkelyes, csöve cimetszinü, háta sárgás, törve megkékül. Ehető, szintugy mint a Boletus subtomentosus L. (kecskeajak). Ennek a húsa fehér, kalapja egyenletesen molyhos, olajszinü v. barna, csöve sárga. A ragadós kalapuak ehető fajai: a gesztenyeszinü V. (Boletus badius Fr.), kalapja gesztenyeszinü, csöve halaványsárga, szögletes, húsa sárgás-fehér, megtörve kissé kékes, tönkje sima, barna-sárga. A Boletus bovinus L. (tinógomba, medvegomba) kalapja barnás-sárga, csöve szürke-sárga, később rozsdaszinü, húsa fehér, változatlan, tönkje sima, barnás-sárga. A Boletus granulatus L. kalapja barnás-sárga, csöve sárga, a nyilása szemcsés, tönkje sárga, fölfelé barnás szemcsés. A Boletus luteus L. tönkjén fehér, később barna perec van, kalapja barna, púpos, csöve sárga, húsa változatlan fehéres. A Boletus piperatus Bull. (borsgomba, vagy borsos V.) gyanus, kalapja meg a tönkje sárga, csöve nyilása szögletes, piros-barna. Húsa változatlan sárga, erős csípős ízü. A bronzszinü V. (bronzgomba, Boletus aeneus Fr.) kalapja fénylő réz- vagy fekete-barna, tönkje sárgás, csöve kénszinü, húsa a levegőn sárga; ehető. A Boletus chirurgorum, Boletus fomentarius, Boletus igniarius, Boletus laricis Jacq. a taplógomba fajai.

Forrás: Pallas Nagylexikon

Kapcsolódás



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is