Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Vargha... ----

Magyar Magyar Német Német
Vargha... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Vargha

1. Dezső (teveli), kat. áldozópap, egyházi iró, szül. Győrött 1863 máj. 22. Középiskoláit Győrött, Nagyszombatban és Esztergomban, a teologiát a bécsi Pazmaneumban végezte; teologiadoktor. Pappá szentelték 1885 szept. 30. Káplán volt Patakon és Érsekújvárott, 1889. a budai kir. palotában, 1890. szentszéki jegyző Esztergomban, 1892 márc. 23. plébános Kőhídgyarmaton (Esztergom), ahol most is működik. Önálló művei: Kulturállapotok Németországban a reformáció után (Esztergom 1889); Itáliában (úti vázlatok, Budapest 1892); III. Ince és kora (u. o. 1893); Agrárszocializmus és az egyház (Esztergom 1896). V. ö. Zelliger A., Egyházi irók csarnoka.

2. V. Gyula, költő, közgazdasági és statisztikai szakiró, szül. Káván (Pest) 1853 nov. 4. Dunántúlról származott köznemes családból. Középiskolai tanulmányait a budapesti ref. gimnáziumban, a jogot a budapesti egyetemen végezte s ott a jog- és államtudományok doktorává avatták. Még joghallgató korában a m. kir. központi statisztikai hivatalba lépett s ott fokonkint emelkedve, 1892. miniszteri osztálytanácsossá és a hivatal aligazgatójává nevezték ki. Költészettel kora gyermekségétől foglalkozott, régi költőink (Kölcsey, Kisfaludy Sándor stb.) hatása alatt. A szülői háznál könyvet bőven talált, de csak a régibb magyar irodalom termékeit, s ezek között és mint öreg szülők kései gyermeke, bizonyos öreges komolyságot és koránérettséget sajátított el. Verseivel azonban eleinte nem szándékozott a nyilvánosság elé lépni. 1875. mégis megjelent néhány dala a Budapesti Szemlében, melyek érzésük hevével, tiszta hangjukkal és nemes formájukkal feltüntek, s V. a folyóiratnak attól fogva állandó dolgozótársa volt. Apróbb Dalai 1881. egy kis kötetben jelentek meg, egyéb költeményei nincsenek összegyüjtve. A koronázási jubileum alkalmával 1892. az akadémia 100 aranyas ódapályázatán az öt biráló egyhangulag az ő ódájának itélte a jutalmat, 1896. pedig a Kisfaludy-társaság pályázatán egy magyar tárgyu és magyar stílü dalműszöveggel a Lukács Krisztina-jutalmat nyerte meg. Műfordításokkal is jelesül foglalkozott. A Kisfaludy-társaság kiadásában megjelent magyar Schillernek körülbelül felét, a balladák nagy részét V. fordította le (a többit apósa, Szász Károly). Schilleren kivül sokat fordított Heineből, a francia költők közül Herédiából. Működött a közgazdasági és statisztikai szakirodalomban is. A Láng Lajos szerkesztésében megjelent Magyarország statisztikája c. nagyobb munka második kötetének jelentékeny része az ő tollából folyt. 1885. Magyarország pénzintézetei címü munkáját irta. 1887-től Jekelfalussy Józseffel közösen szerkesztette és irta a Közgazdasági és Statisztikai Évkönyv kilenc évfolyamát. 1896. az ezredévi kiállítás bizottságának megbizásából A magyar hitelgy és hitelintézetek c. nagyobb munkáját irta. 1889-től kezdve a Nemzetgazdasági, utóbb a Közgazdasági Szemlében igen sok értekezése jelent meg. 1883. a Kisfaludy-társaság rendes, 1892. az akadémia levelező tagjává választatott; a Kisfaludy-társaságnak jelenleg másodtitkára. 1896. a vaskoronarend III. osztályával tüntette ki a király.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is