Varjuháj

(Sedum L.), a pozsgaféléknek az északi mérsékelt és hideg égöv alatt 150 fajt egyesítő génusza, kopasz vagy mirigyes szőrü, álló v. heverő, v. egyszerü velágazó szárán kövér, néha egészen gömbölyü levelekkel. Ilyen a borsos V., báránycsécsfű, szaka, kukacfű, apró fülfű, sírfű, kis szülfű, sülyfű (S. acre L.) alsó részén heverő; tovább pedig felemelkedő száron elszórt gömbölyded levelekkel és ötöstagu sárga virágokkal; sziklán, falon termő füvet zölden bőrbaj ellen használták. A fehér V. (S. album L.) szirma fehér; Nyugat-Európában korai saláta. Éppen igy használják a vörös vagy piros virágu nagy V.-at (S. Anacampseros L.), valamint az aranysárga nagy V.-at (S. reflexum L.). A bablevelü V. (öreg, nagyobb süly-, szülfű, szerelemfű, szerelem taplója, S. Telephium L.) 30-60 cm. magas szárán hosszukás vagy kerek levelei fogasszélüek, virága fehér, zöldes-sárga vagy piros. Kertben gyakori. A hamvas vagy szürke V. (S. glaucum W. Kit.) virága hatos tagu, levele mirigyektől ragadós, A japáni V. (S. Japonicum Sieb.) piros szegélyü, kékes-zöld levelével érdemes ámpolnavirág, de a virágágyat és sírhalmot is szegélyezik vele.

Forrás: Pallas Nagylexikon