Várnépek

(castrenses, civiles, populi castri) vagy várszolgák (conditionarii), azok a hadi foglyok, vagy a honfoglalás idejében hódolatra fegyveresen kényszerített benlakók utódai, kiket Szt. István a királyi várak körül való szolgálatokra rendelt. A vár védelmében részt vettek, háboruba azonban csak kivételkép, nagy veszedelem (p. a tatárjárás) idejében vezették s igy a hadsereghez nem is számították őket. Mindenféle munkát végeztek a várban és a vár körül, sáncot ástak, gyepüket, utakat, íveket, fegyvereket készítettek, fuvaroztak, eleséget szállítottak, az utakat, börtönöket őrizték s a mellett különböző mesterségeket űztek; még a hadi és egyéb dalok énekesei és hegedűsei (igricek, regősök, hegedősök) is közülök kerültek ki. A terhes szolgálatok elől a V. gyakran tömegesen megszöktek; II. András elrendelte, hogy az ilyen szétfutottakat az ország minden részéből ismét visszavigyék az illető várakba; viszonyaikat azonban csak IV. Béla rendezte 1240. Szolgálataik fejében a vár földjének egy-egy kisebb darabját örökjogon birták ugyan, de a földek terjedelméhez és termékenységéhez képest a századosnak adót (fél fertót, 3-8 márkát) fizettek. Előléphettek magasabb osztályba s nemességet nyerhettek, vagy a szent király jobbágyai sorába juthattak.

Forrás: Pallas Nagylexikon