rendszerint tömör rudakból, csövekből vagy csővé hajlított
abroncsvasakból készülnek. Nálunk leginkább az utóbbit használják. Az
abroncsvasat valamely húzópad tölcsérén áthúzzák, mely azt csővé hajlítja
össze. Ezeket a csöveket fémfürésszel a szükséges hosszuságra összedarabolják,
az egyes darabokat alakzók (chablon) segítségével a butor megfelelő részének
alakjára görbítik, ezután pedig összeaklálják. Az ülőhelyeket szokták fából
átlyuggatott lemezből, vagy a nádszékek módjára font lapos drótból is
készíteni, a háttámaszt pedig valamelyes csigadíszítménnyel töltik ki. Igen
gyakoriak az ernyős padok és az összecsukható székek. A kerti padokat
rendszerint öntöttvas-lábakkal szerelik fel, épp igy a modern iskolapadokat is.
A legtökéletesebbek az angol vaságyak. Ezeket ugy készítik, hogy az ágy
összeerősítendő részleteit kokillákba (öntöttvasformák) helyezik s fémmel
kiöntik. Az ágy oldalait nem kapcsokkal, hanem kúpalaku villával (az
oszlopokon) s ebbe illeszkedő kúpalaku nyulványnal (az oldalakon) kötik össze.
Az ágyak ily módon való összeépítése és összeállítása a férgek elszaporodását
akadályozza meg. A fa- s vasgyárakba gyakran használnak drótból font v.
rúgókból összeállított betétet. A kórházakban használt ágybetétek fejfelőli
része rendszerint emelhető, általában a kórházi ágyakat a kivánalom szerint
szerkesztik. A használtabb vasbutorok közé tartoznak még a gyermekágyak,
bölcsők, összecsukható és szilárd asztalok, virág- és mosdóasztalok,
kályhaernyők, széntartók, ruhafogasok stb. A V.-ok közé sorozhatjuk a tűz és
betörés ellen biztos pénzszekrényeket is. Ezek külső burkolatát
nálunk és Ausztriában rendszerint három mm. vastag, belső falát pedig még ennél
is vékonyabb lemezből gyártják. A két fal közti, mintegy 100 mm. vastag hézagot
rossz hőszigetelő anyaggal (átszitált faszénhamuval) töltik ki. A lemezeket a
szekrény vázát alkotó szegletvasakhoz szegecselik. A szekrény belsejét
rendszerint két részre osztják, a felső egyharmadot, az u. n. trésort, külön
ajtócskával, az alsó kétharmadot pedig polcokkal szerelik fel. Az előbbiben a
pénzt, az utóbbiban pedig az üzleti könyveket tartják. A nagyobb szekrények
ajtajára három zárat erősítenek. Mivel a szóban forgó szekrényeket
feszítővasakkal, fúrókkal v. más módon könnyen feltörhetik, a szekrény külső
falait ikerlemezből (összehegesztett kovácsvas s acél), v. vastag cémentált
vaslapokból készítik; ez utóbbiak különösen jók, mert felszinük igen kemény,
belsejük pedig szívós; ezeket nevezik páncélos pénzszekrényeknek. Az angol,
német és francia gyárosok azoknak a pénzszekrényeknek vázát, melyektől a legnagyobb
biztosságot követelik, mind a külső, mind a belső burok éleit hegesztéssel
kötik össze és az ajtó tokját, külön e célra hengerelt alakvasból állítják
össze. A nagyobb szabásu pénzszekrényeket gyakran oly zárral szerelik fel, mely
kulccsal egyáltalában nem nyitható. A zár az ajtó belső felére van erősítve és
óraművel kapcsolatos. A tulajdonos az üzletből való távoztakor, illetőleg midőn
a szekrényt bezárja, az óraművet arra az időre állítja be, midőn visszatérni s
a szekrényt kinyitni óhajtja. Ezután beteszi az ajtót s nyugodtan távozhat,
mert az óramű a zár reteszeinek rúgóit 1-2 mp. multával kioldja s ezek a
szekrényajtót elzárják. Midőn a szekrény kinyitásának ideje elkövetkezett, az
óramű a reteszeket visszahúzza és az ajtó újból nyitható. Addig, mig az óramű
le nem jár, a szekrényt még a tulajdonos se nyithatja ki.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Kapcsolódás
Magyar
Angol
Német