A Vaskapunál csaknem az egész
medren rézsútosan átvonuló Prigrada nevü sziklapad s az e mellett a fenékből
szerte szórva kiálló sziklaszirtek által alkotott hajózási akadály
megszüntetése végett: a jobb part mentén gyenge hajlással a legmagasabb vizszin
fölé érő gátak közé fogott nyilt csatorna létesítése lőn elhatározva. A
csatorna eleinte az orsovai vizmérce 0 pontjának megfelelő vizszin alatt 2 m.
mélyre lőn tervezve, 80 m. fenékszélességgel. 1892. azonban a csatornának 0
alatti 3 m. mélyre leendő kiépítése határoztatott el, minélfogva a már akkor
munkában volt csatorna fenékszélessége, részben az építés közben szükségesnek
mutatkozott belső padkák folytán is, kereken mintegy 73 méter lett. A csatorna
két parti töltései közül a Duna felé eső, az eddig észlelt legmagasabb vizszin
fölött 60 cm., 4 m. koronaszélességgel, a Duna felől 1:2 hajtólejtővel s a
korona alatt 3,5 m.-re kezdődő, 1,8 m. széles és 2:3 lejtőjü padkával, mig a
jobboldali gát 6 m. koronával a csatorna felől szintén 1:2 lejtővel és a korona
alatt 2,5 m.-re 1,0 m. széles padkával és 1:2 lejtővel lőn tervezve. A
csatornát a Dunától elválasztó (baloldali) gát kőhányások közé fogott s
ugyancsak kőhányással fedett vegyes anyagból volt építendő a rézsükben 45 m., a
koronán 30 cm. vastag kőburkolattal. A partmenti (jobboldali) gátnak az
áttöltött medren vezető része mindkét oldalon, a partmenti részeken pedig
csupán a csatorna felől kőhányásra támaszkodó vegyes anyagból lett tervezve és
építve. A kő és vegyes anyag ezen együttes alkalmazása azért lőn tervezve, hogy
a gátak vizállóbbak legyenek. Végre a csatorna felső végén, a partból
kiindulóan, egy keresztgát lőn tervezve abból a célból, hogy a csatorna feneke lehetőleg
szárazzá tétessék vagy hogy legalább csöndes és sekély viz legyen benne, hogy
ily módon a sziklafenék lemélyítése egyszerübb eszközökkel és igy olcsóbban
legyen végrehajtható.
A csatorna baloldali gátja felfelé 500 m. hosszban a meder
közepe felé tölcsérszerü kihajlással s koronamagasságának a legnagyobb viz
fölötti 60 cm.-től a legkisebb viz fölötti 1 m.-ig való csökkenésével
meghosszabbíttatott. A csatorna felső torkolatánál épült ideiglenes zárógát
eltávolítása után 1896 febr. 29. beeresztették a vizet a csatornába. A
vizfolyás kiegyenlítődése után fixirozták a csatornában a vizszint, megmérték a
vizsebességeket s azt találták, hogy az a csatorna alsó kétharmadában 3-3,5 m.,
a felső harmadban 4-5 m. másodpercenként, tehát nagyjában egyező a tervezeti
számításokkal. 1896 márc. 16-20. próbákat tettek a csatonában különböző
személy- és vontatógőzösökkel; legelőször a dunagőzhajózási társaság Tisza nevü
vontató gőzőse haladt fel a csatornán vontatmány nélkül, 23 perc alatt téve meg
az 1800 m. hosszu utat a Thommen nevü vontató gőzös egy 260 tonna rakományu
uszályt 71 perc alatt vontatott fel. A csatorna 1896 szept. 27. a király,
továbbá Károly román és Sándor szerb király jelenlétében fényes
ünnepélyességgel megnyittatott. A csatorna létesítéséhez a következő
munkálatokra volt szükség: 350,000 m3 sziklaeltávolítás a
csatornából szárazban, 43,000 m3 viz alatti sziklaeltávolítás a
csatorna felső és alsó torkolatában, 211,000 m3 kőhányás, 258,000 m3
vegyes anyagból való feltöltés, 62,000 m3 kőburkolat, 38,000 m3
kőhányáskiegyenlítés, 12,000 m3 kőhányáskiszedés, 2000 m. fakorlát
és a jobboldali gát alsó részén egy 10 m. nyilásu híd. A csatornában
érvényesült rendkivül nagy vizfolyási sebesség leküzdésére 1897 nyarán tartott
vontatási kisérletek s előzőleg tett igen beható tanulmányok alapján elhatároztatott
2 db. oly szerkezetü sodronykötél-hajó beszerzése, amelyeknél jóval a csatorna
fölött megerősített kötél a hajón levő dobra föltekertetvén, a hajó s a hozzá
akasztott vontatmány ily módon kapaszkodik fel a csatornán keresztül. Ezzel
biztosítva van még az 1500 tonnás görög uszályok felvontatása is. A V. alatti
folyamszakaszon, az u. n. Kis-V.-nál a szabályozási munkálatok végrehajtása
közben eszközölt felvételek szerint a csatorna szélességének és időzközben létesített
nagyobb mélységének megfelelő hajóút hiányozván, szükséges volt gondoskodni
arról, hogy ezen a szakaszon a fenékből kiálló szikláknak 0 alatti 3 m.
mélységre leendő kirepesztésével, illetve eltávolításával a V.-na áthaladni
képes nagyobb merülésü hajók részére is biztosíttassék a legkisebb vizállás
esetére is a kellő hajóút. Ennek a hajóútnak a létesítése mintegy 16,000 m3
szikla viz alatti kitörését, illetve eltávolítását tette szükségessé. Az
aldunai V.-nál és az ottani többi zuhatagnál szükséges összes munkálatok 1898
végén teljesen elkészülnek, ugy hogy a Duna folyam moldova-turnszeverini
zuhatagos szakasza 1899 tavaszán végleg átadatik a hajózási forgalomnak. Az
ottani hajózás s a szabályozási költségek törlesztése fejében szedendő hajódíj
kezelésére és a munkák fentartására Orsován m. kir. hajózási hivatal állíttatik
fel, ennek következtében kötelező kalauz-szolgálat szerveztetik, ugy hogy 1899
tavaszán megindulhat e folyamszakaszon az akadálytalan szabad hajózás. V. ö.
Gonda Béla, Az aldunai Vaskapu és az ottani többi zuhatag szabályozása (egy
térképpel és a szöveg közé nyomott 100 képpel, Budapest 1896, megjelent külön
magyar, francia és német nyelven).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Kapcsolódás