Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
vasszűz iron maiden...

Magyar Magyar Német Német
Vass... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Vass

híres emberek

1. Bertalan, iró és tanár, szül. Székesfejérvárott 1857 máj. 1. A gimnázium 6 osztályát u. o., a 7-8. osztályát Egerben végezte. 1873. a ciszterci rendbe lépett. A hittudományokat négy éven át Zircen hallgatta, mialatt magánúton a tanári vizsgálatra készült. 1879 óta a székesfejérvári főgimnázium tanára, 1880. pappá szentelték. A tanári képesítést 1882. szerezte meg a magyar nyelvi s történelmi szakcsoportból. Ugyanezekből doktori oklevelet nyert 1885-ben. Ismeretei körét a nyugateurópai nyelvek és irodalmak tanulásával s több utazással (Magyarország, Ausztria, Németország, Svájc, Olaszország, Belgium, Franciaország) tágította. Mint zeneértő a székesfehérvári társadalmi életet kamarazenei előadásokkal élénkíti és a klasszikus zenének vidékén hiveket, művelőket nyerni törekszik. Irodalmi működéséből említendők: Horvát István életrajza (Pozsony), A szonett és jelesebb művelői (székesfejérvári főgimnázium 1888-89-iki értesítője), A Horvát-ünnep története s emlékbeszéd (székesfejérvári főgimnázium 1883-84-iki értesítője); A Zrinyiász mondattana (Magyar Nyelvőr, XII-XIII. kötet); Horvát István életrajza (a m. tud. akadémia irodalomtörténeti bizottságának megbizásából irta 1895.).

2. V. György (cegei), erdélyi politikus és naplóiró, régi főúri család sarja, szül. 1664. mint V. László és Teleki Anna fia, megh. 1705 nov. 11. Korán árvaságra jutván, nagybátyja, a hires Teleki Mihály gyámsága alatt növekedett fel és Nagy-Enyeden végezte tanulmányait. Aztán erdélyi szokás szerint Apafi Mihály udvarában házőrző inas lett. 21 éves korában megnősült és doboka vármegyei bortokára vonult vissza, de mint Doboka és Kolozs vármegyék táblabirája élénk részt vett a közügyekben. A politikában konzervativ elveket vallott és előbb Teleki Mihály, majd Bánffy György gubernátorhoz csatlakozott. Utóbb több ízben mint hadi biztos működött a császáriaknál és 1695-ben jelen volt Veterani tábornok oldalán a lugosi ütközetben, mely alkalommal alig hogy életét menthette meg. Katona- és adóügyben Bécsben is járt (1698-1700). II. Rákóczi Ferenc felkelése idején Bánffyt kellett Kolozsváron helyettesítenie mint kapitányt, ami nehéz feladat volt. Rabutin tábornok nem bizott benne, a kurucok pedig dobokavármegyei birtokait tűzzel-vassal pusztították. Mindazonáltal V. most is hű maradt Lipót királyhoz. Csak midőn Rabutin a német őrséget Kolozsvárból kivonta, hódolt meg a V. a várossal együtt Rákóczinak, ki őt azonban a kapitányságtól elmozdította s maga mellé a táborba szólította. 1705-ben V. visszatért ugyan birtokaira, de nemsokára meghalt. Igen érdekes naplót hagyott hátra, melyben higgadtan és figyelmesen jegyezte fel mindazokat az eseményeket, melyek Erdély önálló állami életének bukására vezettek. Naplója érdekesen világítja meg az erdélyi közvéleményt, mely hol a törökhöz, hol a császáriakhoz hajlott. A napló becsét a német hadak beszállásától a Rákóczi-felkelésig terjedő évekből közlött oklevelek (pátensek és rezoluciók) még emelik. Elbeszélése pedig sokban kiegészíti, sőt itt-ott helyreigazítja Cserei Mihály történetét és Bethlen Miklós önéletrajzát. A kuruc felkelés első éveire nézve pedig e napló első rangu forrásmunka. V. naplója csak ismét jelent meg a m. tud. akadémia által kiadott Magyar Történelmi Emlékek sorozatában (II. osztály. Irók, 35 kötet, Budapest 1896). Kiadta Nagy Gyula.

3. V. László (cegei), az előbbeni fia, iró, szül. 1696., megh. 1738 őszén. Tanulmányait Kolozsváron végezte, azután cegei birtokára vonult vissza és ott gazdálkodott. Nem igen vett részt a közügyekben. Ő is (atyja példájára) naplót hagyott hátra, melynek becse nem a gyér politikai vonatkozásokban, hanem a kulturtörténeti adatok halmazában rejlik. E napló bepillantani enged az erdélyi urak életébe a XVII. sz. végén és a XVIII: század elején. Ezt a naplót is kiadta Nagy Gyula (Magyar Történeti Emlékek. II. osztály, 35. kötet, Budapest 1896). V. ö. Századok, 1897. évf. 239. old.

4. V. László, kat. áldozópap, pesti egyetemi teologiai tanár, nagyváradi kanonok, címzetes apát, egyházi iró, szül. Salamonváron (Zala) 1780 jun. 9., megh. 1842 márc. 24. Tanult Szombathelyen, hol 1797. a papnövendékek sorába vették föl. 1803. pappá szentelték, rövid idei segédlelkészkedés után püspöki titkár és papnevelő intézeti egyháztörténelem-tanár, 1815. az egyháztörténelem tanára a pesti egyetemen, 1828. egyetemi rektor és nagyváradi kanonok, majd battai címzetes apát. A m. tud. akadémia 1832. tagjává választotta. Irodalmi munkássága: Szerkesztője volt a Tudományos Gyüjteménynek, amelyben következő dolgozatai jelentek meg: Demosthenes és Cicero (1833); B. Szepessy Ignácz magyar újtestamentomi vizsgálata (1832); A fordításról (1836); az Egyházi Folyóiratban: Az egyházi birodalomról; Az 1650-iki nagy zsinatról. 1828. megindította Institutio historiae ecclesiasticae novi foederis címü nagyszabásu egyháztörténelmi munkáját, de csak az első, bevezető rész látott napvilágot.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is