Vauban

(ejtsd: vobán) Sebestyén le Pretre de, francia hadi mérnök és marsal, szül. St.-Leger-de-Foucherban 1633 máj. 1., megh. Párisban 1707 márc. 13. Condé alatt, ki őt mint mérnököt alkalmazta, harolt, a királypártiak fogásába jutott s itt mérnökkari tisztté lett s mint ilyen már 25 éves korában Cravelines, Ypern és Oudenarde ostromát önállóan vezette. Dünkirchen újra való megerődítésénél 1662. és később Lille fellegvárainak építésénél mint lángeszü várépítő tüntette ki magát. A Hollandia ellen viselt háboruban 1667. több várat ostromolt és meghódított. A nymwegeni békekötés után a francia várak nagy részét újra felépítette, igy többek között: Longwyt, Saarlouist, Belfortot, Brestet, Strassburg fellegvárát, Kehl erődeit stb. A többieket tetemesen javította, mint Sedant, Bitschet, Besançont, Luxemburgot stb. Később megint új erődök és várak építése következett, mint: Landum, Port Louis, Neu-Breisach stb. Kiváló érdemeket szerzett a várépítészet közül, hogy a párhuzamműveket (futó-árkok) alkalmazta (először Maastricht előtt 1673-ban) és a támadó műveleteit egy rendszerbe hozta, melynek alaptételei még most is érvényesek. V. elvei tapasztaláson alapulnak, melyeket személyesen vezetett támadásoknál szerzett. Ő volt az első, ki az erődítés alaprajzát a terepviszonyok után határozta meg és a harcászati elveket a várharcban is alkalmazta (l. Erődítési rendszerek). Ő találta fel továbbá a szökeltető lövést (ricochet). 1669. az összes francia várak főfelügyelőjének nevezték ki és 1703. marsallá lett. Ötvenhét évig tartó szolgálata alatt 53 ostromban és 140 ütközetben vett részt. Béke idején sokat foglalkozott ugy a szárazföldi, mint a vizi közlekedéssel, az adóügyekkel stb. Noha XIV. Lajosnál nagy kegyben állott, mindig egyszerü és szerény maradt; látszólagos szigoruság alatt nemes jellem és alárendeltjei iránt érzett jó indulat rejtőzött. Vajjon nézeteit a várépítészetről és a várharcról saját szerkesztésü művekben leirta-e, nincsen felderítve. Valószinü, hogy a későbbi irók V. várait tanulmányozva és irományainak töredékei után állították össze elveit. Hátrahagyott kéziratai közül egy rész Oisivetés de M. de V. címen 1843-46. 4 kötetben megjelent. Előbb jelent meg saját neve alatt a Projet d"une dîme royale (1707) címü emlékirata. A következő munkákat pedig saját kézirata felhasználása alapján rendezték sajtó alá: Traité de l"attaque et défense des places (1737, 2 köt., új kiad. 1829); Traité des mines (1737); Traité des siéges (1747), új kiad. 1829); Oeuvres militaires (1793, 3 köt.); Mémoires militaires (1847); Mémoires inédits du maréchal V. sur Landau, Luxembourg stb. (1841). V. ö. Chambray, Notice historique sur V. (1840); Michel G., Histoire de V. (1879); Ambert, Le maréchal de V. (1882); Lohmann, V., seine Stellung in der Geschichte der Nationalökonomie und sein Reformplan der Finanzen (Lipcse 1895).

Forrás: Pallas Nagylexikon