Vazul

(Basilius), szent, nagy, kiváló görög egyházdoktor, cezareai érsek, szül. Cezareában (Kappadócia) 330 körül, megh. 379 jan. 1. Első oktatását atyjától nyerte, ki rétor volt, azután Konstantinápolyban és Athénben tanult. 355. visszatérvén hazájába, a retorikát tanította, miglen Macrina nevü nővérének tanácsára lemondott a világi tudományokról és aszkétikus életre adta magát. E célból, miután 357 körül felvette a keresztséget, beutazta Szíria, Palesztina és Egyiptom szerzetestelepeit és visszatérvén, egész vagyonát a szegények közt osztotta szét, hogy visszavonulva a világtól, a legszigorubb aszkézisben éljen. Több kolostort alapított, amelyekben a remete- és szerzeteséletet összekötötte, miáltal Pontusban és Kappadóciában, valamint a gör. egyházban most is dívó szerzeteséletnek lőn megalapítója. (L. Vazul-rend.) V. élénk részt vett az ariánusok ellen való harcban. Pappá szentelték 364. a Kappadócia székesegyházában végzett lelkészi teendőket, de nagy hire érsek-püspökének féltékenységét vonván magára, újra visszavonult a magányba. Midőn azonban az ariánus Valens császár a tekintélyes cezareai érseket akarta a tévtannak megnyerni, V. visszatért az egyház szolgálatába és az ariánusok támadásait győzelmesen visszaverte. 370. cezareai érsek. V. nemcsak nagy teologus és kitünő szónok, hanem kiváló aszkétikus iró és a liturgiának reformátora is volt. Műveit kiadták: Voloterra (Róma 1515, csak latinul), Erasmus (Basel, 1532, csak görögül), a Maurinusok (Páris 1721-30), Migne stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon