Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Vécsey... ----

Magyar Magyar Német Német
Vécsey... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Vécsey

Tamás, jogtudós és iró, egyetemi tanár, szül. Szikszón (Abaúj) 1839 febr. 24., régi nemesi családból. Iskoláit kezdte Szikszón, folytatta Miskolcon, lelkesülve a Lévay József költőnk magyar irodalmi előadásain, végezte a gimnáziumot az eperjesi kollégiumban. A jogot a budapesti egyetemen hallgatta. Tanulmányi szorgalmáról s kitünő államvizsgálatairól, szigorlatairól és ügyvédi vizsgálatairól ismerték s megszerették tanárai, főleg Pauler, akinek ajánlatára Eötvös József báró 1861. akkor gimnáziumi tanuló fiának Lorándnak nevelését V.-re bizta. A nemes báró körében sok szépet és jót látott, halott és tanult a szerény nevelő, kit egykori professzorai s maga Eötvös és Trefort is buzdítottak s bátorítottak, hogy készüljön a tanári pályára. A római jogból 1863. tett magántanári habilitáció alapján speciálkollégiumot tartott az egyetemen, melynek sikere következtben meghivták 1864 jul. 17. az eperjesi kollégium jogi tanszékére. Eperjesen csakhamar népszerü jogtanár, majd 1869. kollégiumi rektor is lett, s nagy hatást gyakorolt az ifjuság tudományos és hazafias szellemére. Kiválóbb hallgatói Kölcsey-kört alapítottak. A kedvelt tanárnak hirét egykori tanítványai annyira emelték, hogy 1870. képviselővé választották a késmárki kerületben, sőt midőn 1874 febr. egyetemi tanárrá neveztetett ki s sinkompatibilitási törvény nem lévén, a parlamenti illemnek hódolva, mandátumát letette, újra képviselőnek választották. A következő két országgyülésre a nagyszentmiklósi kerület küldte fel. V. sokat dolgozott a jogügyi bizottságban. Mindig a Tisza pártjához tartozott, de már 1881 után nem volt hajlandó mandátumot vállalni, azért, hogy kizárólag tanszékének élhessen. A római jogot nemcsak főkollégiumokban adja elő, amelyek a leglátogatottabb előadások az egyetemen, hanem római jog szemináriumot is vezet a kiválóbb tanítványok közeledése végett. A m. tud. akadémia 1881. levelező, 1889. rendes tagjává választotta. Pauler igazságügyminiszter meghivta a magar polgári törvénykönyv kidolgozására szervezett szakbizottságba. A jogi kar két ízben választotta dékánná. Tagja az országos statisztikai tanácsnak, az országos közoktatási tanácsnak és a magyar jogászegylet igazgatóválasztmányának. Irt számos közoktatásügyi cikket a szakfolyóiratokban. A jogi oktatás problemáit érinti a Vandrák, még inkább a Wenzel tanár felett az akadémiában tartott emlékbeszédeiben, főleg a Constitutio Omnem-hez irt értekezésében. Civilisztikus dolgozatai a Törvényszéki Csarnok, Magyar Themis, Magyar Jogász s a Jogtudományi Közlöny lapjain jelentek meg. Nagyobb értekezéseit, p.: Tanulmányok a római jog köréből (1867); Marcellus (1881); Papinianus (1884); Africanus (1889) az akadémia adta ki. Római jogtan cím alatt jelent meg (1867) tankönyve eperjesi hallgatói számára, amit pedig az egyetemi polgárok számára dolgozott ki, az A római jog instituciói, jogtörténeti bevezétssel címen negyedik kiadást ért 1896. Az akadémia Széchenyi-ünnepén 1894 nov. 4. a «legnagyobb magyart» a magyar magánjogra gyakorolt, azelőtt nem méltányolt hatásában tüntette fel. (Széchenyi és a magyar magánjog, 1894.) Tevékeny részt vesz az ev. ref. egyház ügyeiben mint kerületi tanácsbiró. Munkatársa a Magyar jogi lexikonnak. E lexikonba a római jog cikkét irta.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is