Kisszótár
Címszavak véletlenül
|
Vécseyhíres család -család (hernádvécsei és hajnácskői gróf és báró). Eredetileg Ugocsa vármegyében élt a család, Szőllősi Balázs (szül. 1470. Hernád-Vécsén) volt első ismert őse. 1517. II. Lajos ezen Szőllősi Balázst fiaival Antallal, Istvánnal és Gergellyel megadományozta több faluval, többek között az abaúj vármegyei Hernád-Vécse községgel is, honnan a család nevét vette. A család az említett Gergely (v. György) gyermekeivel szaporodott tovább és szerepelni a XVII. sz. első tizedében kezd, amikor V. Sándor nőül veszi Csapy Máriát, az éppen kihalt Csapy-család egyik leányát. Nagy örökségre révén hatalomra jut, elnyeri Hajnácskő várát. Ezen Sándor ilyennevü fia II. Sándor (megh. 1697.) emelte azután mint a király hive magasra a család tekintélyét. Hajnácskő várának ura és kapitánya volt. Harcolt I. Rákóczi Györggyel, majd ennek fiával, amikor elfogatott és javaitól is megfosztatott. 1685. a török és Thököly kezébe esett vára Hajnácskő, de a császári seregek bécsi diadala után hirtelen támadással visszafoglalta, Sirok várával együtt. Hűségért kétszer is kapott királyi adományt: Ásvány és Agócs nevü birtokokra. 1692 nov. 21. pedig I. Lipót őt és nejétől Szelényi Máriától származó III. Sándor, I. László és Mária nevü gyermekeit bárósággal tüntette ki. II. Sándor 1697. harcban esett el. nevezett két fiával a család két ágra oszlott: III. Sándor (megh. 1748.) alapította az idősebb vagy gömöri ágazatot, I. László pedig az ifjabb vagy váradi ágazatot. I. Gömöri ágazat. III. Sándor házasságából származott két fia József és Ferenc. József mint katona vívott ki jó nevet. A poroszok ellen a gömöri hadsereg vezére volt. A hadjárat után a helytartóság tanácsosa, 1769-től Ung vármegye főispánja lett. Gyermekei közül Sándor, Farkas katonák voltak. Ugyszintén Sándor fiának gyermekei is. Szerepet nem játszottak. III. Sándor második fiának Ferencnek révén már nevezetesebb szerep jutott a gömöri ágnak. Fia Szigbert (szül. 1739., megh. 1820) a katonai pályán tehetsége és érdemei által altábornagyságig vitte fel, a Mária-Terézia-rend lovagja, cs. kir. kamarás lett. Első nejétől Révay Zsófia bárónétól származott fiát I. Ágostot (l. o.) szintén katonának nevelte. Ezen Vécsey Ágost grófi rangra emelésével a gömöri ág két részre vált: bárói és grófi ágra. A bárói ág ma is megvan, a grófi azonban 1879 okt. 22. kihalt II. Ágostban. Az ágazat különben igy következett: I. Ágostnak öt fia és négy leánya maradt. Az öt fiu közül Károly (l. o.) vívott ki nevet magának. Egy fia Sándor jáki apát volt. Jenő, Ede, II. Ágost cs. és kir. kamarások voltak. II. Ágostban a grófi család kihalt. II. Váradi ágazat. Alapítója I. László, ki ugyan nyolc fiugyermeknek adott életet, de ezek közül csak háromnak: István, I. József s Gábornak ágazta virágzik ma is, a többieké: Ferenc, János, Zsigmond, Péter, Mihály ivadékai kihaltak. Az utóbbiak közül Péternek ilyennevü fia mint dandárnok 1809. esett el Wagramnál. Lovassági tábornok és a Mária-Terézia-rend lovagja volt. A fentemlített három fiuban birtokok szerint három ágra vált a család: István a szatmári ágat, I. József az abaúj-zemplénit és Gábor az ungit terjesztette el. István, a szatmári ág feje a porosz háborukban altábornagy lett, magas kort ért el, 83 éves korában halt meg. Fia I. Miklós (szül. 1749 okt. 10., megh. 1829 szept. 12) cs. kir. kamarás, helytartósági tanácsos, később szeptemvir lett. Viselte Szatmár vármegye főispánságát is. Fia II. Miklós (szül. 1789 ápr. 9., megh. 1854.) szintén Szatmár vármegye főispánja volt. Ennek gyermekei közül Antal elesett Solferinónál 1859 jul. 22., mint huszárszázados. II. József (l. o.) a főrendiház tagja. Ennek öccse III. Miklós (szül. 1836 máj. 10.) főrendiházi tag. Figyelmet keltett a főrendiház reformjára vonatkozó beszédeivel. Az abaúj-zempléni ágból Alajos (szül. 1831 máj. 13-án) szerepelt, mint 1848-49. huszárfőhadnagy. Sándor (szül. 1837 dec. 26) Zemplén vármegyének volt főispánja, majd intendáns-helyettes a m. kir. operaháznál; 1894 óta József főherceg főudvarmestere; valóságos belső titkos tanácsos. Az ungi ágról bővebb adatok nincsenek. 1. V. Ágoston gróf, szül Lesniowban (Lengyelország) 1776 aug. 22., megh. Bécsben 1857 jan. 15. Még alig volt 14 éves, már apja oldalán résztvett a török elleni harcokban. 1793. már főhadnagy lett, s ugyanazon évben egy francia csapatot elfogott ágyustól együtt. Ettől fogva majdnem minden csatában kitüntette magát merész, s amellett ügyes mozdulataival. 1805. már alezredesként harcolt és pedig olyan sikerrel, hogy a Mária-Terézia-rendet kapta. Az austerlitzi csata után ő kisérte 150 huszárral I. Ferencet Napoleonhoz. Az asperni csatamezőn szerzett érdemeiért soron kivül tábornokká léptették elő s igy haladt előre egész a lovassági tábornoki rangig, mellyel 1810. tüntette ki I. Ferenc. A magyar testőrségnek (l. o.) is kapitánya volt s a 3. huszárezred tulajdonosa. Számos külföldi érdemjellel is kitüntették. 2. V. József báró, szül. Sárközön (Szatmár) 1829. Mint magántanuló végezte középiskoláit s 14 éves korában már Bécsben hallgatta az egyetemet. Először bölcsészetet, azután jogot tanulmányozott. 1846. Pesten magyar jogból vizsgázott s onnan Verőce vármegye alispánja mellé ment patvaristának. Egy év mulva aljegyző lett; 1847 végén a királyi kuriánál esküdött fel jurátusnak. De nem maradt ezen a pályán. Egy rokonával utazni indult Afrikába és Ázsiába, s ez olyan hatással volt lelkére, hogy tengerész lett. Az 1848-49-iki eseményekben nem vett részt. A tengerészeti pályán sorhajóhadnagyságig vitte fel, Miksa főherceg hadsegéde is volt. 1859 után megrongált egészsége a pályáról lemondani kényszerítette. Visszatért acsádi birtokára, Szabolcs vármegyébe, hol értékesítette utazásiban szerzett gazdag tapasztalatait. Egy évvel később a vármegye alispánja, majd mint a Deák-párt hive 1861., később 1865. országgyülési képviselő lett. Az aranyosmeggyesi kerületet képviselte. Az alkotmány visszaállításával főispánná neveztetett ki Szabolcs vármegyében, hol tapintatosan vezette az ügyeket. Jelenleg a főrendiház üléseiben szokott részt venni. Tagja a delegációnak, hol a tengerészeti bizottságban szerepel. 3. V. Károly gróf, tábornok, a szabadságharc vértanuja, szül. Pesten 1809., kivégezték Aradon 1849 okt. 6. V. Ágoston gróf és Colson Amália fia. Apja és nagyapja nyomdokain haladva, ő is katona lett és alig 40 éves korában már őrnagy volt a József-huszároknál. Azon császári tisztek egyike volt, akik a magyar kormánynak ajánlották fel szolgálataikat. Részt vett azután a délvidéken vívott harcokban, ott tábornokságig emelkedett. A kormány 1849 ápr. 25. az aradi ostromsereg fővezérévé tette, mikor a várat minden közlekedési vonaltól elzárta s jul. 1. bevette. Temesvár ostroma alatt érte a világosi fegyverletétel hire, mire ő is megadta magát (aug. 21.). Sorsa a gyászos okt. 6-ának tette részesévé. Forrás: Pallas Nagylexikon Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is |
|