Véges

aminek vége, határa van térben, időben, fokban, illetőleg intenzitásban. Minden, ami tapasztalatunk körébe esik, V., mindennek van kezdete és vége az időben, határa a térben és meghatározott foku ereje. Jelentőségét a fogalom az ellentététől kapja: a végtelentől. A végtelent az említett határok hiánya jellemzi; igy magát a tért vagy időt végtelennek mondjuk és istent minden tekintetben végtelennek, minden korláttól menten gondoljuk. Mégis nagy vita van a filozofiusok közt: vajjon a végtelen gondolata tisztán negativ-e, csak a határok tagadásából keletkezett-e, vagy van-e pozitiv jelentése is. A lélektani elemzés negativ fogalomnak tünteti föl.

Forrás: Pallas Nagylexikon