Végrahajtó hatalom
államigazgatás
(lat. potestas executoria), az államhatalomnak amaz ága,
amely a törvényhozás akaratát, a törvényt, megvalósítja. Rendszerint azonban a
tulajdonképeni kormányt és közigazgatást nevezik V.-nak, ellentétben a
jogszolgáltatással, illetőleg birói hatalommal. A V. oszthatatlan és egységes;
élén az uralkodó áll, akinek miniszterei minden tényért, mely a V. alapján
történi, a törvényhozásnak felelősek, abban az irányban, hogy a V.-t csakis az
érvényes törvények alapján és szellemében gyakorolják. Ezért van, hogy nálunk a
királynak bármely rendelete, parancsa, határozata, kinevezése csak ugy
érvényes, ha azt a Budapesten székelő miniszterek egyike is aláirja
(ellenjegyzi; 1848. III. t.-c. 3. §). A törvényhozásnak módjában van a V.
folytonos ellenőrzése interpelláció, indítvány, jelentéstétel kötelezettsége
útján, a költségvetési jog, kérvényezések stb. révén.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|