Végrahajtó hatalom

(lat. potestas executoria), az államhatalomnak amaz ága, amely a törvényhozás akaratát, a törvényt, megvalósítja. Rendszerint azonban a tulajdonképeni kormányt és közigazgatást nevezik V.-nak, ellentétben a jogszolgáltatással, illetőleg birói hatalommal. A V. oszthatatlan és egységes; élén az uralkodó áll, akinek miniszterei minden tényért, mely a V. alapján történi, a törvényhozásnak felelősek, abban az irányban, hogy a V.-t csakis az érvényes törvények alapján és szellemében gyakorolják. Ezért van, hogy nálunk a királynak bármely rendelete, parancsa, határozata, kinevezése csak ugy érvényes, ha azt a Budapesten székelő miniszterek egyike is aláirja (ellenjegyzi; 1848. III. t.-c. 3. §). A törvényhozásnak módjában van a V. folytonos ellenőrzése interpelláció, indítvány, jelentéstétel kötelezettsége útján, a költségvetési jog, kérvényezések stb. révén.

Forrás: Pallas Nagylexikon