Velleius

Paterculus Marcus, római történetiró, szül. Kr. e. 19-ben, halálát alighanem a Sejanus bukását követő zavarok közben lelte. Eleinte a hadi pályára lépett, melyen nagy tevékenységet fejtett ki; mint hadi tribun elkisérte a Keletre Gaius Caesart, Augustus unokáját; Tiberius idején praefecus equitum és legatus Germániában, Pannoniában és Dalmáciában. (Kr. u. 6.) visszatért Rómába és bizva Tiberius határozott pártfogásában, a közpályára lépett. Életének utolsó biztos mozzanata az, midőn egyetlen munkáját Marcus Vinicius konzulnak (Kr. u. 30.) ajánlotta. Művében, melynek címe: Historiae Romanae ad M. Vinicium consulem libri duo, az eseményeket, melyeknek sorában az irodalomtörténet is szerepel, egyes kimagasló egyének körül csoportosítja. Az egyetlen kézirat, melyet Beatus Rhenanus 1515. talált meg a murbachi apátságban, elveszett és igy az egész szöveg mindössze az ezen kézirat alapján készült editio princepsen (Basel 1520) alapszik. Újabb kiadásokat rendeztek: Riquez (Páris 1675, szótárral), Burman (Lejda, 2. kiadás 1744), Haase (2. kiadás Lipcse 1858) és Halm (teljes kritikai függelékkel, u. o. 1876). A teljes irodalmat v. ö. Teuffelnél, Gesch. d. römischen Litteratur (5. kiadás, 278. fejezet).

Forrás: Pallas Nagylexikon