Velünk született

vele született, amit születésünkkel magunkkal hozunk a világra; e fogalom sok zavarra, félreértésre és vitára adott alkalmat. Minthogy minden szerves lény csirából fejlődik meghatározott tipus szerint, könnyen mondható, hogy a fejlődés lehetősége, formája velünk született, ugyanigy beszélünk V. tehetségekről, ügyességekről stb. Mindezekben az esetekben okozatból következtetünk okra, a nélkül, hogy erről az okról valami ténylegeset mondanánk. Mert tehetségek stb. elvont fogalmak, melyek mint ilyenek nem léteznek. Tényleges, konkrét viszonyaik vannak, meghatározott jelenségek, melyekből elvonás útján alkotjuk a tehetség és hasonlók fogalmát. De a kifejezésnek ez a használata még nem okoz akkora bajt, mint ha V. eszmékről beszélünk. Ez a fogalom ugy keletkezett, hogy bizonyos eszméknél nem könnyü tapasztalati eredetüket kimutatni, másrészt az eszmék méltósága is látszik megkövetelni, hogy ne a tapasztalatból származtassuk. Locke volt az, ki a V. eszmék elméletének lélektani képtelenségét kimutatta. Másrészt Leibniz Lockénak az elméletét részletesen megbirálván, a V. eszmék észszerübb elméletét ipárkodott megállapítani. Mgegyezik Lockéval abban, hogy ezeket az eszméket is meg kell szerezni, de állítja, hogy nem mintegy kivülről kapjuk, hanem saját elménk tevékenységére ügylvén (reflektálván), alkotjuk meg őket. Kant az a priori eszméket eleinte szintén V.-eknek tartja, később a kérdés lélektani oldalát mellőzi és a V.-nek kifejezését is kerüli. A modern lélektanban is vita tárgya vajjon tér s idő általában eredeti birtoka-e érzékiségünknek (nativista elmélet) vagy pedig mindenestül a tapasztalatból származik-e (ampirista elmélet). Az orvosi tudomány is él e fogalommal. Megkülönböztet oly betegségeket, melyeket tényleg a gyermek már magával hoz a világra, olyanoktól, melyeknek csak csiráját, könnyebb fejlődési lehetőségét hozza magával. Az előbbiek igazi betegségek; az utóbbiak természetére vonatkozólag még sok vita van a tudósok közt.

Forrás: Pallas Nagylexikon