Vendée

(ejtsd: vandé), 1. a Sevre Niortaisenek 70 km. hosszu jobboldali mellékfolyója, a francia Deux-Sevres, V. és Charente-Inférieure départementokban. A Sauvagerei tóból ered, fölveszi a Meret, Fontenay-le-Comte-nál kis hajókra nézve járhatóvá lesz és Maranstól 2 km.-nyire torkollik.

2. V., francia département az Atlanti-oceán, Charente-Inférieure, Deux-Sevres, maine-et-Loire és Loire-Inférieure közt, 6971 km² ter. (1896) 441,735 lak. Felszinén megkülönböztetik a nagyobb részét takaró Bocage dombos területet, a sík Plainet a DNy-i részében és a nedves talaju Maraist, amely ÉNy-on Marais Breton és ÉK-en Marais Poitevin nevet visel. A Bocageban vannak a legnagyobb magaslatai: egy névtelen domb (288 m.) és a Mont-Mercure (285 m.). Partjai egyhanguak; kevés hegyfok (Pointe de l"Aiguille) nyulik a tengerbe; kikötői: Beauvoir, St.-Gilles-sur-Vic, Sables d"Olonnes. Hozzá tartoznak: Bouin (45 km² ter.), Noirmoutier (apály idején a szárazfölddel össze van kötve) és Yen szigetek. ÉK-i határán a Sevre-Nantaise a Mainenel, D-i határán a Sevre-Niortaise a V.-vel, továbbá a Vic, Jaunay, Ausance, a 104 km. hosszu és 22 km.-nyi hosszuságban hajózható Lay a Yonnel, végül a Loireba szakadó Boulogne öntözik. Az éghajlat enyhe és nedves, de csak kevés helyen egészségtelen. Területéből 1020 km² rét s 4686 km² szántóföld; fő termékei: a búza (1893-ban 2.084,030 hl.), rozs (33,645 hl.), kétszeres, zöldség, burgonya, repce és bor (1893-ban 1.051,436, 10 évi átlagban 367,183 hl.). A bányászat szolgáltat szenet (Chantonnay és Vouvant mellett), vasat, ólmot, antimont, gránitot, hidraulikus meszet, malomköveket, agyagot és tőzeget. A lakosság, amelyből sok matróz kerül ki, leginkább földmíveléssel és állattenyésztéssel, azonkivül halászattal és sófőzéssel foglalkozik; az ipar nem jelentékeny; készítenek hamuzsírt, házi-, vitorlavásznat, köteleket, durva posztót, papirost, üveget, agyagedényeket, bőrt és téglákat. Járásai: Fontenay-le-Comte, La-Roche-sur-Yon és Sables d"Olonne; székhelye: La-Roche-sur-Yon (azelőtt Napoleon V.).

V.-t a régi Poitouból szakították ki és megalakítása után csakhamar történelmi jelentőségre tett szert. Az elszigetelten élő lakosok a nemesek és jobbágyok közti különbséget nem érezték ugy, mint Franciaország többi részeiben, mert a nemessége nem volt gazdag és a közlekedő utak hiánya miatt az udvarral nem igen érintkezett; jobbágyterhei sem voltak súlyosak és azért a fracia forradalom által teremtett új helyzettel megbarátkozni nem igen tudtak. Már 1790. elégületlenség tört ki közöttük; a chouanok rablásai előhirnökei voltak egy általános fölkelésnek, amelyre az alkalmat az 1793 márc. 12. elrendelt általános újoncozás adta meg és amelyhez a régi Poitou nagyobb részének, Anjou és Bretagne egy részének lakossága is csatlakozott. Máj. közepén Larochejacquelein Fontenay-le-Comte-nál (1793 máj. 24.), Thouarsnál, Saumurnál (jun. 10.) a fölkelés leverésére kiküldött csapatokat legyőzte. A fölkelés középpontjává ekkor Saumur lett; itt tartotta üléseit a fő tanács, amely Cathelineaut választotta fővezérré. 1793 jun. 29. megtámadták Nantesot, de itt oly kudarcot szenvedtek, hogy a royalisták nagy része szétfutott. A konvent ezt az alkalmat a fölkelés teljes leverésére akarta felhasználni. La Rochelle felől Rossignol és Brest felől Canclaux közeledett egy-egy nagyobb sereggel. A fölkelők azonban d"Elbée vezérlete alatt, aki a jul. 11. elhalt Cathelineau helyébe lépett, makacs ellenállást tanusítottak. Larochejacquelein megkisérlette az előnyomulást a tengerpart felé, hogy a brit hajóhad partra szállítását lehetővé tegye, de vereséget szenvedett; nov. 21. Dolnál újra győzött ugyan, de dec. 12. Le Mans közelében Westermann és Marceau generálisok kétségbeesett védelem után újra legyőzték. Mintegy 10,000 fogoly férfit, nőt és gyermeket végeztek ki a forradalmi vezérek. Dec. 23. Savenaynál Westermann újra megverte a royalistákat; csak Larochejacquelein és Stofflet menekülhettek el néhány társukkal. A foglyokat, köztük nőket és gyermekeket is, ekkor Nantesba vitték, ahol Carrier kartácsokkal ölette meg őket. A fölkelés azonban ekkor még sem volt leverve, mert Charette vezérlete alatt újabb csapatok gyültek össze, akik a köztársaságiakra érzékeny csapásokat mértek. A konvent ekkor eltökélte, hogy az egész V.-t pusztává teszi. Turreau vezérlete alatt «pokoli csapatok» küldettek ki; ezeknek munkáját a gondviselés is megkönnyíteni látszott, mert Larochejacquelein 1794 jan. 28. meghalt és a royalisták közt egyenetlenség tört ki. Robespierre bukása után azonban a helyzet megváltozott. Carnot javaslatára 1794 dec. 2. V. lakóit békével és általános amnesztiával kinálták meg. Ugyanekkor a konvent kiküldöttei a fölkelők vezéreivel alkudozásba bocsátkoztak, aminek következménye volt, hogy 1895 febr. 15. Charette letette a fegyvert La Jaunayeben, amit máj. 2. Stofflet és mások is követtek. Ezután is többször nyugtalankodtak V. lakói és a teljes nyugalmat csak Bonaparte generálisa Hedouville tudta 1800. helyreállítani. A Bourbonok a V.-t nagy kegyekkel árasztották el. 1830. a juliusi forradalom után megint keletkezett egy párt, amely a Bourbonok érdekében új fölkelést akart támasztani; azonban 1832. a berryi hercegnő elfogatása azt gyökerében elfojtotta.

Forrás: Pallas Nagylexikon