Vendetta

(olasz) a. m. vérboszu, az az ázsiai, afrikai, délamerikai, sőt sokáig korzikai szokás, mely szerint az elkövetett gyilkosságot az áldozat családtagjai kötelesek a gyilkoson v. annak családtagjain megtorolni. E szokás különösen az araboknál szent s a biblia szerint ugy látszik már a sivatagban vándorló zsidóknál is szokásos volt. Erra vallanak a Mózes V. könyvében említett menekülési helyek, azilumok, ahova nem volt szabad a megtorlónak azt, aki önhibáján kivül lett gyilkos, követni. A megtorlás kötelezettsége mindig a legközelebbi rokont illeti. Gyakran egész törzseket sodor a gyilkossal rokon törzsek üldözésére. A régi görögöknél, rómaiaknál és germánoknál szintén találkozunk a V. egyik formájával, utóbbiaknál a gyilkos pénzzel megválthatta magát, bár gyalázatosnak tartották a V. jogáról való lemondást. A szláv népeknél fönmaradt a V. még napjainkig is, annyira, hogy a törvény megtorlását nem is veszik igénybe, csak a megszökött gyilkos elfogatására nézve. A montengrói törvények (1855) szentesítették e szokást, de csak a gyilkost engedik megölni, családján tilos a megtorlás. V. ö. Kohler, Zur Lehre von der Blutrache (Würzburg 1885); Miklositsch, Die Blutrache bei den Slawen (Bécs 1877); Eichhof, Über die Blutrache bei den Griechen (1873). L. még Kiegyezési rendszer.

Forrás: Pallas Nagylexikon