Venetia

ókori tartomány Gallia Cisalpiának keleti szomszédságában, melytől az Athesis (lásd Adige) folyó választotta el. Határai voltak: északon a Karni Alpok, keleten a Timavus és Istria, délen az Adriai-tenger. Az imént említett határfolyókon kivül nevezetesebb vizei: a Medoacus maior és minor (Brenta és Bacchiglione), a Plavis (Piave), Liquentia (Livenza) és Tilaventus (Tagliamento). Nevezetesebb városok (délnyugat-északkeleti irányban: Adria (maig is az), Patavium (Padova), Vicetia (Vicenza), Opitergium (Oterzo), Tarvisium (Treviso), Altinum (Altino), Aquileja, Feltrai (Feltre). V. lakosai, a veneták (l. o.). v. okmányszerü története a római hódoltsággal kezdődik (Kr. e. 183.), melynek idejében lassankint tősgyökeres római tartománnyá lett.

Forrás: Pallas Nagylexikon