Venezuela

(V.-i Egyesült-Államok, Estados Unidos de Venezuela), délamerikai szövetséges köztársaság, a Kribi-tenger, az Atlanti-oceán, Brit-Gujana, Brazilia és Kolumbia közt. A Kolumbia felőli határt 1891. spanyol választott biróság, a Brazilia felőli határt pedig az 1859-iki egezség állapította meg, mig az angol birtokok felőli határ még mindig bizonytalan. V. jelenlegi területe 972,000 km². Felszine. V. déli részén emelkednek nagy rendetlenségben a Sierra Parime gránittömegei, amelyeknek legmagasabb csúcsai valószinüleg felülhaladják a 2000 m.-nyi magasságot. A kolumbiai oldalom emelkednek az Andok; a most megnevezett köztársaságban fekvő Cordillera orientalból két ág indul ki É. és ÉK. felé; az előbbi a 3000 m.-ig emelkedő Sierra de Perija, a második a Meridai Cordillerák, redős hegylánc, amelynek tengelye palából és gránitból áll; legmagasabb része a Sierra Nevada de Merida, amely a Picacho Conchában, V. legmagasabb hegycsúcsában 4580 m.-nyire emelkedik, ÉNy. és DK. felé meredeken ereszkedik le, ÉK. felé pedig a Barguisimetói 600-1000 m. magas hegyvidékké alacsonyul, kisebb glecserei is vannak. A Ny-i rész a magasabb; itt emelkedik a Pico de Naiguata 2801 m.-nyire és Caracastól ÉK-re a Silla 2665 m.-nyire; ellenben K-en a Turumiquire csak 2050 m., Trinidad és Margarita hozzátartoznak; a tenger azonban az összeköttetést megszakította. A Cordillerák és az Orinoko félköralaku medre között terülnek el a V.-i llanók, mintegy 500,000 km² területet foglalván el; ezek közt megkülönböztetik a hegyek aljában fekvő llanos altost és az alacsonyabb fekvésü llanos bajost. Folyói, a K-en levő Cuyunit, az Essequibo baloldali mellékvizét kivéve, az Orinoko (l. o.) mellékvizéhez tartoznak. A Maracaibo-tó legnagyobb mellékvize a Catatumbo a Zuliával. Tavai közül a legjelentékenyebb a Valenciai (l. o.). A partok ÉK-en, különösen pedig a Codera-foktól a Yaracuiig magasak és meredekek, ellenben Coroban és a Maracaibo körül alacsonyak és laposak. Az éghajlat nagyon meleg ugy a partokon, valamint a llanókon, ahol az átlagos hőmérséklet 30°, ennek dacára az Orinoko-delta környékét kivéve, ahol a sárgaláz is előfordul, nem egészségtelen. A földmívelőknek kárt okoznak a sáskák és másoknak is, különösen a Karibi-hegységben a földrengések, miként 1797. és 1853. Cumanában, 1812. Caracasban, 1875. San Cristobalban és 1894. Meridában. A növényzet tropikus, olyan mint Braziliának egyenlítőalji vidékein. Őserdők takarják a partokat, a Meridai Cordillerák lejtőit, a Maracaibo-tó sík környékét. A magasabb hegyekben az őserdők 1000 m.-nyi magasságig nyulnak föl; 3000 m.-nyi magasságban pedig kezdődnek a fátlan vidékek. A llanókon csak a folyók mentén látni gyér erdőket. A Száraz területeken a kaktuszok, agavék stb. az uralkodók. A fauna főképen az amerikai tropikus elemekből áll. Különösen gazdag a madárvilág. A sík vidékeken egész csordákban bolyonganak a félvad lovak és szarvasmarhák.

A lakosok száma volt 1857-ben 1 888 149, 1881-ben 2 075 245 és 1891-ben 2 323 527 (1 137 139 férfi), akik nagyobbára róm. katolikusok. A 3361 protestáns jobbára bevándorolt külföldi. Sehol D.-Amerikában az indus, európai és néger származásu lakosság annyira össze nem keveredett mint itt. Tiszta fehér bőrü alig van 1%, tiszta néger is igen kevés, legfölebb a tierra colientán. tiszta indusok vannak még Bermudez, Los Andes államokban, Orinoko és Rio Negro territoriumokban. Az indusok (összesen 326 000) közül 66 000 független, 20 000 félig civilizált és 240 000 egészen civilizált. 1882. az idegenek száma kitett 34 916-ot, köztük 11 544 spanyol, 8729 kolumbiai, 3237 olasz (nagyobbára kézmíves és kis földbirtokos), 4041 britt alattvaló (jobbára Trinidadból), 3206 hollandi, 2186 francia és 1171 német. 1889. volt a házasságok száma 6705, a születéseké 76 187 és a halálozásoké 55 218. A be- és kivándorlók száma körülbelül egyforma. A 350 000 km²-re becsült megmívelhető területnek csak ¹/₃-a áll mívelés alatt. A pálmák még 1000 m.-nyi, cukornád és banána még 2000 m.-nyi magasban is díszlenek. Ezeken kivül 500 m.-nél nagyobb magasságban termesztenek búzát, roszot, burgonyát is. Fő termék a kávé; 1893-94-ben 55 571 538 kg., amelyből mintegy 50 milliót exportálnak; még jelentékenyebb a nyers cukortermelés (77 millió kg.), amiből azonban csak 700 000 kg. kerül kivitelre; nagyobb részét szesz (Aguardiente) készítésére használják. A dohányt különösen ÉK-en és Lara állam Yaracui nevü vidékén termelik. Fontos termék még a kákaó (évenként mintegy 8 kg.), amiből 7 millió kerül kivitelre. Kukoricát és ehető gyökereket mindenfelé termesztenek; ellenben pamutot és indigót csak keveset; a rizs pedig csaknem teljesen hiányzik. Számtalanok a gyümölcsfélék. Az állattenyésztés, bár a belháboruk sokat ártottak, még mindig igen fontos foglalkozási ág. V. gazdag ércekben és egyéb ásványokban. Aranyat főképen a Bolivar államba bekebelezett Yuruari territoriumon találnak; 1894-ben 52 925 unciát; ezüstbányák vannak Bermudez, Lara és Los Andes államokban; ezüst- és vasércekben sincs hiány, sőt találni ként, szenet, aszfaltot, ólmot, kaolint és petroleumot (Tachirában) is, de nem bányásszák. A különböző államokban levő sóbányák 1893-1894-ben 1 727 490 bolivar jövedelmet hajtottak. Az ipar nagyon jelentéktelen. Az Andokban fekvő államokban készítenek pamutkelméket, szalmakalapokat, agyagedényeket; a bőrcserzők száma nagy. A jelentékenyebb városokban már gyárakat is állítanak föl. A külkereskedelem emelkedőben van. A behozatal 1887-88-ban 78,9, 1889-1890. pedig 83,6, a kivitel 1887-88-ban 90,2, 1893-93. pedig 107,6 millió bolivar volt. A forgalom leginkább Nagy-Britanniával, Ny.-Indiával, az Egyesült-Államokkal, Francia- és Németországgal és Kolumbiával áll fenn. A kivitel fő cikkei 1893-94. kávé (84,7 millió bolivar), kákaó (9,6 millió), bőrök (2,8 millió), továbbá állatok, kaucsuk, fa, kókuszdió. A kereskedelmi flotta 1895. állott 8 gőzösből 1259 t. és 14 vitorlásból 2382 t. tartalommal. La Guairában 1895. megfordult 279 hajó (619 100 t. tartalommal), Puerto Cabellóban 337, Maracaibóban 162 és Ciudad Bolivarban 135 hajó. A vasúti vonalak hossza 1895-ben 406 angol mérföld, a táviró-hálózaté 6173 km.

Az alkotmány az 1830. megalkotott alaptörvényen nyugszik, amelyet 1864. és 1881. módosítottak; az amerikai Egyesült-Államok mintájára készült. A róm. kat. vallás az államvallás. 1870 óta az iskolalátogatás ingyenes és kötelező. 1889-ben 100 026 volt a népiskolai tanulók száma. A fő- és középiskolák: 2 egyetem, 22 szövetségi kollégium, 11 leánykollégium, 1 művész, több zeneiskola, 1 politechnikum, 26 magánkollégium és 1 hajósiskola; mindezekben 436 tanár van és 4882 tanuló. Az államszövetség 1890-ben 3 345 720 bolivart fordított oktatási célokra. A pénzügyek jelentékenyen javultak. 1894-95. volt a bevétel 48,6, a kiadás 43,8 millió bolivar. Az államadósság 1896 ápr. 1-én 2 680 848 sterling font külső- és 60 814 332 bolivar belső adósság. Az állandó hadsereg 4000 emberből áll. Ezen rendes katonaságon kivül van a nemzetőrség, amelybe tartozik minden fegyverfogható polgár 18-tól 45 életévéig. A polgárháborukban a katonai erő 6000 főből állott, papiroson pedig 250 000-ből. Hadi hajói 3 gőzös és 2 vitorlás. A főváros: Caracas.

Története. V. partvidékét Kolumbus fedezte föl 1498. és egy Velence módjára cölöpökön épült partvidéki falu után 1499. Vespucci és Ojeda nevezték el V.-nek, azaz Kis-Velencének. 1528-ban V. Károly császár Welser dúsgazdag augsburgi kereskedőnek adta zálogba, de 1548. már visszavette tőle, minthogy Welser zsoldosai borzasztóan fosztogatták V.-t. 1739. az újgranadai alkirályság része lett, 1776. pedig Gujanával együtt a V.-i vagy carcasi főkapitányságot alkotta. 1810-ben elszakadt Spanyolországtól és 1811 máj. 7. mint V.-i konfederáció függetlenségét proklamálta. A spanyolok 1811. és 1814. visszahódították az első délamerikai köztársaságot, de Bolivar (l. o.) 1821. ismét fölszabadította. Ezután Quitóval és Új-Granadával a kolumbiai federativ köztársasággá egyesült, amely azonban 1831 jan. 11-én három államra, V.-ra, Új-Granadára és Ecuadorra bomlott. Spanyolország az 1830 márc. 30. kelt madridi szerződésben ismerte el V. függetlenségét. Ettől fogva 1870-ig a köztársaság története a polgárháboruk és forradalmak szakadatlan láncolata. A federalisták (liberálisok) elkeseredetten küzdöttek, hogy a kormányon levő oligárkákat (a konzervativeket) megbuktassák, ami azonban csak rövid időre sikerült. Végre 1870 dec. Blanco Guzman federalista tábornok Caracasban köztársasági elnöknek kiáltatta ki magát és 1874-ben a kongresszussal egyetértve új alkotmányt léptetett életbe. Elnöksége idején helyreállott a nyugalom és az állam pénzügyei is rendeződtek. 1876-78. Alcantara vezettea kormányt, mig Blanco ismét magához nem ragadta és 1889-ig mint diktátor vezette. Crespo, aki 1884-85. kormányzott, csak Blanco eszköze volt. 1890 febr. 20. Palacio, akit alkotmányos úton választottak meg, lett az elnök. 1892. megkisérlette hiveivel, a kontinuistákkal, hogy az alkotmány megdöntésével 1892-n túl is megtartsa az elnökséget egész a pártja által intézett új választásokig. Ez ellen Crespo tábornok vezetése alatt protestált a kongresszus egy része. Palacio Európába menekült, pártját legyőzték s az új alkotmány kihirdetése után (1893 jun. 21.) Crespo lett (1894-98) az elnök. V. 1897 szept. beszüntette az államadósság kamatjainak fizetését és jelenleg ismét forrongás szinhelye.

Forrás: Pallas Nagylexikon