Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Vénusz tükr... Venus's loo...

Magyar Magyar Német Német
Vénus... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Vénus

A Naptól kifelé számított 2. bolygó, mely körülbelül a Merkúr és a Föld közepes távolságában kering, oly pályában, mely az összes bolygóké között legközelebb áll a körhöz. A Földdel majdnem teljesen egyenlő méretekkel bír, de tömege a Földének csak 81%-át teszi. Sűrűsége a Föld 0,95-e. A Nap és Hold mellett az égbolt legfényesebb csillagja, mely némelykor észrevehető árnyékot is okoz; a reá eső napfénynek 62%-át veri vissza. A Naptól mindkét oldalra mintegy 45°-ig távolodhatik; ha keletre áll tőle az esti égen mint alkonycsillag ragyog, ha nyugati oldalán áll, hajnalcsillag. Legnagyobb fényessége mellett nehézség nélkül nappal is látható. A régiek Hesperusnak és Phosphorusnak nevezték, s nem lehetetlen, hogy eleinte két különböző csillagnak tartották, a szerint, amint a Napot követte vagy megelőzte. Távcsőben a V. a Holdnak hasonló fázisokat mutat, melyeket először Galilei vett észre; egyszersmind különböző távolsága szerint látszó nagysága is tetemesen változó. Felső együttállásban a Nap mögött áll 256 millió km-nyi távolságban a Földtől; ekkor 10 ívmp-nyi átmérővel bíró korong. Alsó együttállásban csak 40 millió km. választja el tőlünk, s ekkor 1 ív percnyi átmérővel bír. De míg az előbbi esetben teljesen megvilágított korongját fordítja felénk, az utóbbiban az újhold módjára láthatatlan. A két együttállás között a Hold minden fázisát mutatja; a sarló természetesen annál keskenyebb, minél közelebb áll a Földhöz. Az egész fényváltozás azonban csak 11/2 nagyságrendre terjed ki. A V. fényessége különböző fázisok alkalmával egészen más törvényeket követ, mint a Merkúré, amiből következik, hogy felületi minőségük is más. Tényleg minden jel arra mutat, hogy sűrű légkörrel bír, ez nemcsak a V.-átvonulások alkalmával észlelhető, hanem a felületén itt-ott észrevehető sugártörési jelenségekből is. Ez utóbbiakból következnék, hogy a V. felületén a légkör sűrűsége majdnem kétszer akkora, mint a Föld felületén. A spektrálanalízis tanúsága szerint egynéhány a földi légkör abszorpciója folytán keletkező vonal a V. spektrumában megerősödve fordul elő, a két légkör összetétele tehát nagyon lényegesen különböző nem lehet. Ha a bolygó vékony sarlót képez, akkor a sötét oldal is némelykor gyenge fényben foszforeszkál. A jelenség némileg hasonlít a Hold hamuszürke fényéhez, és minden valószínűség szerint északi fényhez hasonló jelenségnek köszönheti létét. Régebben, az első távcsövek idejében a V.-nak holdat is tulajdonítottak, de ily kísérő tényleg nem létezik, mint az eddigi kutatások mutatták. A V. felületén nagyon elmosódott foltok látszanak, melyek határozatlanságuk folytán igen kényes objektumok. Ezek megfigyeléséből vezette le Cassini D. azon eredményt, hogy V. közel 24 óra alatt végez egy tengelyforgást. Legújabban Schiaparelli foglalkozott a kérdéssel és saját, mint elődjeinek megfigyeléseire támaszkodva kimutatja, hogy a V. tengelyforgása 225 nap, tehát teljesen összeeső évének tatamával. A V. e szerint (valamint a Merkúr is) mindig ugyanazon oldalát fordítja a Nap felé.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is