Vér

A vérérrendszerben keringő az a folyadék, melynek feladata a szervezet minden részeit a szükséges táplálékkal ellátni, valamint az ott felhalmozódott bomlásanyagokat a kiválasztó szervekbe (vesékbe, tüdőkbe) elvinni, hogy ott kiválasztassanak. A vér az egész anyagcserét közvetíti. A gerinctelen állatok vére rendesen színtelen vagy sárga színű, ún. fehér vér, míg a gerinces állatok vére az amphioxus lanceolatus kivételével, melynek szintén színtelen vére van, skarlátvörös, egészen sötét meggyszínű. Górcső alatt a vérben színes vörös vérsejteket, színtelen fehér vérsejteket, valamint vérsejtrögöket lehet találni, melyek halványsárga színű folyadékban, a vérnedvben (plasma sanguinis) foglaltatnak. A vér vörös színét a vörös vérsejtek okozzák. Kémhatása lúgos. Íze a benne foglalt sók miatt sós. Szaga jellemző és az ember s egyes állatok vére különböző. Fajsúly: 1,050-1,059 közt van.

A vörös vérsejtek alakja a tevefélék kivételével, minden emlős állat vérében korongalakú. A korongalakú vérsejtek közepe be van mélyítve, s emiatt a vörös vérsejtek mindkét oldalon olyan homorú lencséhez hasonlítanak, amelynek mindkét széle le van tompítva. Midőn a néző felé a vérsejt széle van fordítva, az élén álló vérsejt pálcaalakúnak látszik, mely végén lekerekítve, közepén bemélyedve tűnik elő. A tevefélék vérsejtjeinek (l. az ábrát) lapos elliptikus alakjuk van.

A madarak, reptíliák és halak vérsejtjei is elliptikusak. A vörös vérsejt színe sárga, csak nagyobb tömegben vörös. Ismételt megfagyasztás és feloldás, valamint villamáramnak átvezetése alatt feloldódnak a vérsejtek; éppúgy szétesnek a vörös vérsejtek 52 C°-ra való felmelegítéskor, 60 C° körül pedig egészen feloldódnak. Úgy ezen befolyások alatt, valamint vízben is csak a vérsejtek festőanyaga, a hemoglobin (l. o.) megy az oldatba át, míg azoknak egy másik, színtelen része oldatlan állapotban marad vissza; ez utóbbit a vérsejtek sztrómájának nevezik. Minden vízelvonó anyag, p. a konyhasó, összezsugorítja a vérsejteket, a vérsejtek szögletesek, egyenetlen felületűek lesznek, csakúgy, mint mikor a vér száradni kezd. A vérsejtek térfogata nem változik 6,3% nádcukor-, 6,28% tejcukor-, 3,3% szőlőcukor-, 4,1% magnézium-szulfát-, 1,01% kálium-nitrát-, 0,85% nátrium-nitrát, 0,94% klórkálium-, 0,6197% klórnátrium-oldatokban. Ezeknél tömörebb oldatokban, pl. 0,9% konyhasótartalmon túl, zsugorodnak a vérsejtek, míg hígabb oldatokban megduzzadnak, majd pedig hemoglobinjukat elvesztik, mivel ez az oldatba átmegy.

A fehér vérsejtek azonosak a nyiroksejtekkel vagy leukocitákkal. E sejtek, mint a vörös vérsejtek, hártya nélküliek, de magjuk van, míg a korongalakú vörös vérsejteknek magjuk nincsen. Különben erősen fénytörő, lágy, összehúzékony, finoman szemcsézett protoplazmából állanak. Elhalt nyiroksejtek alakja gömbölyű, míg az élőké igen változó. Az élő fehér vérsejtek t. i. nyúlványokat bocsátanak ki magukból, s e nyúlványokkal tapadnak az ér falához, sőt vándorolni képesek. A vérhajszálerek falán keresztül bújnak s igy kerülnek az ereket környező nedvhézagokba, mint vándorsejtek. E vándorlás oka egyfelől a sejtek tapadása az ér falához, azok amőbaszerű mozgása, valamint a vér részéről gyakorolt nyomás. Felette nagy a fehér vérsejtek kivándorlása a vérerek falán át gyulladásos folyamatok alkalmával. Ilyenkor az ütőerek megtágulnak, sok vérsejt tölti be a hajszálereket és vénákat. E miatt a vérkeringés lassúbb lesz, sőt meg is akad (stasis) s a fehér vérsejtek az érfalon keresztül vándorolnak tömegesen (diapedesis).

A górcsövi alakelemektől megszabadított vért vérnedvnek nevezzük. Ezt a vérnedvet a vér alakelemeitől menten lehet nyerni, ha lehűlés vagy pepton hozzáadása által késleltetjük a vér megalvadását úgy, hogy a vérsejteknek időt engedünk a leülepítésre. Centrifugálással a vérsejtek leülepítését még inkább lehet siettetni. Igen jól lehet vérnedvet gyűjteni, ha a vérbe kálium-oxalátot adunk, addig, míg a vér 0,1% oxalátot tartalmaz. Különben a valamely edényben felfogott vér csakhamar megalvad. Az eleintén hígan folyó vér ragadós, kocsonyaszerű lesz, s nemsokára az egész vér összeálló, kocsonyaszerű tömeget, a vérlepényt alkotja. Hosszabb állás után a vérlepény felszínén színtelen, legfeljebb halványsárga színű vérsavó gyűlik meg s az alvadék mind jobban összezsugorodik. Górcső alatt a vérlepényben a rostanyagot alkotó finom rostokat lehet találni s ezek hálózatában a vérsejteket. A vérlepénynek felső részében vérsejtek alig vannak vagy éppen nincsenek is, emiatt szalonnaszerűen fehéres a színe, s mert azt hitték, hogy lobos betegségben szenvedők vérében képződik kiválóan, crusta phlogistica, lobos kéregnek nevezték el. Ha a vérerekből kibocsátott vért, még mielőtt megaludt volna, rázzuk, pálcával verjük, akkor vérlepény nem képződik, hanem a rostanyag külön rostokban és lemezekben válik le. Ha így a vérből minden rostanyagot kiválasztottunk, a hátra maradó vérsejtek a savóval együtt alkotják a defibrinált vért. Ezek szerint a hígan folyó vérből kiválik a vér rostanyaga. Ez a kiválás a vérnek a vérerekből való kibocsátása után 0,5-10 perccel indul meg s néhány óra alatt be van fejezve. A különböző állatok közül leggyorsabban alvad meg a galamb vére, 0,5-1 perc alatt a tyúké, 1-3 perc alatt a rucáé. Az emlős állatok közül leggyorsabban alvad meg a juh, disznó és a házi nyúl vére, leglassabban a lóé. Alacsony hőmérséklet késlelteti a vér megalvadását, míg felmelegítve 38-55 C°-ra, igen gyors a megalvadás. Éppen így megakadályozzák alkáliák és ammóniák, siettetik érintkezés idegen testtel. Lényege abban áll, hogy a vérből valamely benne oldott fehérjenemű anyag, a fibrinogén, finom rostanyagrostok alakjában kiválik. A rostanyag mennyisége az egész vérnek 0,1-0,4 százalékát teszi. A vérnedvben ugyanis fibrinogén, szerumglobulin és szerumalbumin fordulnak elő, mint fehérjenemű testek. A vér megalvadásakor pedig eltűnik a vérből a fibrinogén, fellép helyette a rostanyag, mint alvadék. Az elhaló, a vérerekből kibocsátott vérben a széteső fehér vérsejtek anyagából egy erjesztő anyag, a trombin képződik. Ez a trombin meszet ad a fibrinogénnek, s így lesz belőle vérrostanyag (Pekelha). A vér rostanyaga tehát fibrinogénnek mészsókkal való egyesülete.

A vérsavó színe sárga, fajsúlya 1,0261-1,0292. Vegyhatása gyengén lúgos. A rostanyag kiválása után a savóban visszamaradó fehérjék embervérsavóban 7-8%-ot tesznek. Ebből mintegy 3% a szerumglobilin és 4,5% a szerumalbumin. Peptonnak nyoma előfordul a vérsavóban emésztés és felszívódás közben. Ezeken kívül van a vérsavóban: húgyanyag, húgysav, kreatin, karbaminsavas mész, hippursav, cukor (0,1-0,15%), glikogén, zsírok, tejsav, borostyánkősav, lecitin, koleszterin. A sárga festőanyagot a vaj és tojássárga festőanyagával azonosnak vélik. A sók közül van a vérsavóban 0,6-0,7% konyhasó; a konyhasó e mennyisége a vérsavóban meglehetősen állandó s független a táplálékban felvett klórnátrium mennyiségétől. Ezenkívül vannak még a vérsavóban a foszforsavnak és kénsavnak nátriumsói, valamint szénsavas nátrium. Igen fontos a vérben a légnemű anyagok jelenléte. A venózus vér t. i. a szervekből hozza a szénsavat, melytől lélegzés közben a tüdőkben tisztul meg, míg hemoglobinja a tüdőlégcsere alkalmával lesz oxihemoglobinná, verőeres vérré s a szervekben veszíti oxigénjét. Átlag lehet mondani, hogy 100 térfogat vérben van:

A vér mennyiségét illetőleg egészséges, felnőtt ember testsúlyának ¹/₁₃ részét teszi a vér, tehát 7,7%-át. Újszülöttnél, ha a köldökzsinórt a születés után azonnal lekötjük, ¹/₁₅, ha pedig a lekötéssel várunk, míg a köldökzsinórban minden vérkeringés megszűnt, akkor ¹/₉ részét a testsúlynak teszi a vér súlya. Kutyánál a vér a testsúly ¹/₁₂-¹/₁₈, macskánál ¹/_10,4-¹/_21,5, nyúlnál ¹/₁₂-¹_/22, tengeri malacnál ¹/_11,6-¹_/18,4, galambnál ¹/₁₂-¹/_19,6, békánál ¹/₅-¹/₂₀ és halaknál ¹/₁₄-¹/₁₉ részét teszi. Általában a húsevők vérmennyisége valamivel nagyobb, mint a növényevőké. Kis állatok általában bővebb vérűek, mint a nagy állatok. A vérnek a testnek való eloszlását illetőleg mondhatni, hogy a vér egy negyed része a tüdőkben, szívben és nagy erekben van, egy másik negyed része a májban, egy harmadik a törzs izmaiban és végre az utolsó negyed rész a hátramaradó többi szervekben (Ranke). Spehl szerint a tüdők vérmennyisége az összes vérmennyiség 8,1%-át teszi belélegzéskor és 6%-át a kilélegzés alkalmával.

Forrás: Pallas Nagylexikon