Verancsics

1. Antal (Verantius), esztergomi érsek, szül. Sebenicóban 1504 máj. 29., meghalt Eperjesen 1573 jun. 15. Ősei Boszniából, midőn a tartomány török járom alá került, Horvátországba menekültek, honnan tengerparthoz szállván le, a nevezett dalmát várost választották lakóhelyükül. Szülei a város tiszteltebb lakóihoz tartoztak. Atyját egészen áthatotta az olasz civilizáció, fia mindig olaszul levelezett vele. Anyanyelve - mint ő maga irja - illir volt. Anyja a traui származásu Statileo Margit, nővére volt Statileo János erdélyi püspöknek. V.-t még kisded korában Trauba küldték anyai nagybátyjához, a már említett Statileo Jánoshoz, kitől első oktatását nyerte, de midőn ez Beriszló Péter veszprémi püspök ajánlására Magyarországban nyert alkalmazást, visszakerült Sebenicóba, ahol Elio Tolimero korabeli hires költő a latin és görög nyelv elemeibe vezette be. Tiz éves korában már ismét nagybátyjánál találjuk Magyarországban, ahol kitünő nevelésben részesült. Később nagybátja a padovai egyetemre küldte, miután már előbb a scardonai és veszprémi káptalannál kanonoki javadalmakat szerzett számára. Midőn visszatért a padovai egyetemről, Szapolyai János budai préposttá és kir. titkárrá nevezte ki. 1529. ő fogalmazta azt a levelet, mellyel János Ferdinándot párbajra hítta. János király haláláig ennek szolgálatában maradt és ezután Izabellának volt buzgó hive. Jánosnak összes diplomáciáját ő végezte s nagyobbrészt külföldön tartózkodott. Alig 26 éves korában követül küldetik Zsigmond lengyel királyhoz, majd három ízben a boszniai beglerbéghez, két ízben a velencei signoriához. 1531. és 1532. VII. Kelemennél találjuk. Azután több ízben ismét Lengyelországba ment követül, majd újból Rómába, Párisba, Westminsterbe, Bécsbe Ferenc, Henrik, Ferdinánd királyokhoz. 1536. került vissza nagy tapasztalatokkal a külföldről. 1549. Izabellát elhagyva, Ferdinándhoz pártolt s 1550. egri kanonokká, szabolcsi főesperessé, majd esztergomi olvasókanonokká és pornói apáttá neveztetett. 1553. egy követség élén Szolimánhoz küldetett; a Keleten négy évig tartózkodott s kisérte a szultánt ázsiai hadjárataiban is, az alkudozások azonban nem vezettek eredményre. Még 1553. pécsi püspökké neveztetett ki, Konstantinápolyból való visszatérte után pedig egri püspökké lett. Ezt a méltóságot 1557-67. viselte. Sokat áldozott az egri várra és egyéb erődök felszerelésére. 1567. ismét a törökhöz küldetett békekövetül s a következő évben Szelim szultánnal megkötötte a drinápolyi békét. 1569 nov. esztergomi érsekké neveztetik ki s mint ilyen ő koronázza meg Rudolfot. 1572 jun. 24. királyi helytartóvá lesz, de e méltóságot nem sokáig viselte. 1573 ápr. végén beteges állapotban utazott Eperjesre, hogy ott a nyolcadtörvényszék ülésén elnököljön, itt érte utól a halál. Gergely pápa 1573 jun. 5. bibornokká nevezte ki, de a kinevezés már nem találta V.-ot életben. Nagyszombaton temették el. Mint egyházférfiut a türelem jellemezte; a reformáció iránt, különösen pályája kezdetén, nagy szimpatiákat árult el, levéltárában a többi között egy Melanchtont dicsőítő epigrammát és rotterdami Erasmus egy levelét találták. V. mint iró és tudós is kitünt; levelezésben állott kora legelőkelőbb egyéniségeivel; irt költeményeket, történelmi értekezéseket és emlékiratokat, melyeket a m. tud. akadémia a Magyar Tört. Emlékek c. gyüjteményében adott ki 12 kötetben.

2. V. Faustus, az előbbinek unokaöccse, csanádi püspök, szül. Sebenicóban 1540 körül, megh. Velencében 1617. Nagybátyja magához fogadta s Pozsonyban iskoláztatta, később tanulmányai folytatására az akkoriban rendkivül látogatott padovai egyetemre küldte, hol mind a világi, mind az egyházi tudományokban nagy előmenetelt tett. 1571. jött vissza Magyarországba, majd ismét külföldre utazott s ott három évet töltvén, 1573. ismét visszajött; Pozsonyban telepedett le és ott hosszabb ideig tartózkodott; 1579. Fejérkövi istván Veszprém várkapitányává s a püspöki javak kormányzójává, Rudolf udvari titkárrá nevezte ki és udvari tanácsosi címmel ruházta fel, majd hű szolgálatainak elismeréséül 2000 forintot és a jablonci uradalmat kapta, melynek jövedelmét azonban sohasme élvezhette, mert az török kézre került. 1594. Velencébe utazott, majd menyasszonya halála után az egyházi rendbe lépett s 1598 ápr. 16. csanádi püspökké neveztetett ki. Később megrongált egészségének helyreállítása végett 1606. ismét Olaszországba utazott, majd 1608-ban lemondott püspöki méltóságáról s 1609. Rómában szt. Pál szerzeteseinek sorába lépett. Legnevezetesebb munkája: Dictionarium quinque nobilissimarum Europae linguarum: latinae, italicae, germanicae, dalmaticae et ungaricae (Velence 1595). Ezt Ponori Thewrewk József Dictionarium Pentaglossum címen 1834. újra kiadta. V. ezenkivül megirta nagybátyja V. Antal érsek életét.

Forrás: Pallas Nagylexikon