Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
vérdíj blood-money...
verdikt verdict

Magyar Magyar Német Német
Verdi... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Verdi

József, olasz zeneköltő, szül. a parmai hercegségben Roncole faluban (Busseto mellett) 1813 okt. 10. (és nem 1814 okt. 9., mint általában irják; születési bizonyítványa fakszimilében Pougin könyvében). Milanóban Lavigna kitünő sikerrel oktatta a zeneelméletben három évig. Hazatérve nőül vette Barezzi Margitot, kitől két gyermeke született. Családjával azután Milanóba költözött; első operáján, Solera vers- s zeneköltőtől kapott szövegre, három évig dolgozott (későbbi dalművei átlag négy havi munkájába kerültek); után (1840 juniusáig) elveszítette két gyermekét, azután nejét. Harmadik dalművében, a Nabucco Abigail szerepében lépett fel Strepponi Józsa elsőrangu szopránéenekesnő (Strepponi Félix karnagy leánya, szül. Lodiban 1815-ben, megh. 1897 nov. 13.), V. későbbi második neje, kivel V. gyermektelen házasságban a 60-as évek elej óta állandóan Santa Agata nevü bussetói villájában lakott. V. az első olasz országgyülésen Busseto képviselője volt, 1875. az állami szenátus tagja. De ő kizárólag a zeneszerzésnek élt. 26 operát szerzett a következő sorrendben: Oberto, conte di San Bonifacio (1839); Un giorno di regno (1840, később Il finto Stanislao címen); Nabucco, Solera szövegére (1842, magyarul Nabukodonozor, 1847 jan.); I Lombardi alla prima crociata (1843, a párisi nagy opera számára átdolgozta és tetemesen bővítette Jérusalem címen, 1847); Ernani, Hugo Viktor után Piave szövegére (1844, magyarul 1847 febr.); I due Foscari, Byron után (1844, magyarul 1850 dec.); Giovanna d"Arco, Schiller után (1845); Alzira, Voltaire után (1845); Attila, Solera szövegére (1846, magyarul Attila, 1852 jul.); Macbeth, Shakespere után, Piave szövegére (1847; Páris számára átdolgozta 1865., magyarul 1848 febr.); I masnadieri, Schiller után Maffei szövegére (1847, magyarul A haramiák, 1852 aug.); Il corsaro, Byron után (1848); La battaglia di Legnano (1849, később L"assedio di Arlem címen); Luisa Miller, Schiller után Cammarano szövegére (1849, magyarul 1851 máj.); Stiffelio (1850, negyedik fölvonással bővítette Aroldo címen 1857); Rigoletto, Hugo Viktor után Piave szövegére (1851, magyarul 1852 dec.); Il trovatore, Guttierez Garcia után Cammarano szövegére (1853, magyarul A troubadour, 1854 okt.); La traviata, ifjabb Dumas Sándor után Piave szövegére (1853, magyarul 1857 nov.); Les vepres Siciliennes, Scribe és Duveyrier szövegére (Párisban 1855., olasz földön felváltva I vespri Siciliani és Giovanna di Guzman címen, magyarul Guzman Johanna, 1856 okt.); Simone Boccanegra, Schiller után Piave szövegére (1857, teljesen átdolgozta szövegét Boito, 1881); Un ballo in maschera, Drudini után Somma szövegére (1859, magyarul Az álarcos bál, 1864); La forza del destino (1862, bővítve 1869, magyarul A végzet hatalma, 1875 nov.); Don Carlos, Schiller után Méry és Du Locle szövegére (Páris 1867, magyarul 1868 márc.); Aida (Iszmail pasa egyiptomi khidív megrendelésére) Mariette, bej és Du Locle után Ghislanzoni szövegére (Kairo 1871, Karácsonyest, magyarul 1875 ápr.); Otello, Shakespere után Boito szövegére (Milano 1887 febr., magyarul 1887 dec.); Falstaff (Shakespere után Boito szövegére, u. o. 1893 febr.). A korral haladt szerzőjük, de a helyett, hogy Wagner Rikárd utánzójává sülyedt volna, mindvégig mester maradt. V. számos dalt, vonós négyest (1873) s egyházi éneket is szerzett. Manzoni halálának első évfordulóján pedig requiemet (1874). 1897. egy Te Deumot és Stabat Matert. Életrajzát legjobban megirta Pougin Artur (franciából németre fordította Schulze Adolf, Lipcse 1887); kevésbbé jelentékeny Monaldi Gino marchese könyve (olaszból németre ordította Holthof L., Stuttgart 1897). Figyelemre méltó Hanslick régibb tanulmánya is.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is