Verebély

László, orvos, szül. Trencsénben 1841 jul. 5. Orvosi tanulmányait a pesti egyetemen végezte, ahol 1865. orvos- és sebészdoktorrá, valamint szülészmesterré avattatván, tanulmányai gyarapítása céljából Bécsbe ment. Ugyanez év őszén a pesti egyetem sebklinikáján ösztöndíjas műtőnövendék lett; 1867. pedig tanársegéd. Az 1866-iki hadjárat alkalmával a sebesültek számára felállított barakkok egyikében mint főorvos volt alkalmazásban. Balassa halála után a tanszék betöltéséig a klinikai előadások és gyakorlatok folytatásával bizatott meg. 1869. a Schordann-féle ösztöndíjjal és a közoktatásügyi minisztérium által adományozott külön segélydíjjal Bécsben, Berlinben, Párisban és Londonban tartózkodott. 1870. hazatérve, a pesti szegénygyermekkórház sebésze lett, mely minőségben még ma is működik. 1870-71. a műtősebészetből magántanári képesítést nyert. Tagja számos hazai tudományos társulatnak. Kiválóbb irodalmi dolgozatai: Tapasztalatok sebek, különösen lőtt sebek körül (Orvosi Hetilap 1866); Vesekövek hathetes csecsemőnél (u. o. 1868); Észrevételek Listernek a tályogok és a sebek körüli eljárása felett (u. o. 1870); A végtagok ízületi csonkításáról (u. o. 1870); Az állandó nyujtás csipő- és térdízületben (u. o. 1871); Tapasztalatok a budapesti szegénygyermekkórház-egylet (Stefánia-kórház) ágyain 18 év alatt ápolt húgykőbetegek körül (Gyógyászat 1889); Koponyaboltozat törése, lék kiemelése, gyógyulás (u. o. 1893); A veleszületett végbélrendellenességek (u. o. 1893); Dermoid tömlők a száj-ürben (u. o. 1897).

Forrás: Pallas Nagylexikon