Verédy

Károly, pedagogus, szül. Pesten 1844 aug. 1. A középiskolai osztályokat a kegyesrendiek budapesti gimnáziumában végezte, 1859-től 1863-ig a rendnek tagja is volt, 1865-1868. tanári pályára készült a budapesti egyetemen. Mint ilyet Roder Alajos Eötvös miniszter figyelmébe ajánlotta, ki aztán alkalmat is nyujtott V.-nek, hogy a berlini s lipcsei egyetemeken szélesebb körü pedagogiai tanulmányokat tehessen. Különösen Lipcsében töltött több időt, hallgatta a herbartista professzorok (Ziller, Drobisch, Strümpel) előadásait, tagja volt a Ziller-féle szemináriumnak, tanított a gyakorló-iskolában s 1871 aug. 29. Planmässige Erziehung c. értekezése alapján megnyerte a bölcseletdoktori oklevelet. 1871. hazajött s az iglói tanítóképzőben lett rendes tanár. 1872. a modori állami tanítóképző igazgatását bizta rá a miniszter. 1876. Herbart Frigyes születésnapjának századik évfordulója alkalmából Herbartról figyelemre méltó tanulmányt adott ki. 1876-ban abaujtornavármegyei tanfelügyelő lett. E működése közben irta Abaúj-Torna vármegye népoktatási állapota cimü munkáját (1883). Munkássága elismeréséül 1887. királyi tanácsossá nevezték ki. Még ugyanebben az évben átvette a fővárosi királyi tanfelügyelőséget s az azóta lefolyt tiz évi időköz alatt, a mellett, hogy az ország legtöbb s legkülönfélébb népoktatási intézetei felett viszi a felügyeletet, nagy munkásságot fejtett ki a tanítói állás társadalmi és anyagi emelése érdekében. Irodalmi munkásságát tekintve, már 1863. kezdett egyes lapokba dolgozni. Kiadta még a következő munkákat: A kézimunka tanítása a népiskolában (1876); Népiskoláink felnevelése és a tanszermuzeumok (1882); Pedagogiai enciklopedia (1886).

Forrás: Pallas Nagylexikon