Vérehulló

v. vérehullófű, vérehullatófű, cinadonia, vérfű Tompánál, nagy fecskefű, gódirc (növ., Chelidonoum Tourn.), a mákfélékhez tartozó fajaszakadt, kitelelő gyökerü, sárgatejü ó-világi dudva, elszórtan sorakozó, szárnyasan hasogatott levelekkel, öblös, csipkés szélü felfelé nagyobbodó levélkékkel. A Ch. maius (sárga festőfű, minden zárt feltörő és vérrel harmatozó fű) elhagyatott helyeken terem. Sárga tejéért orvosszerül használták; a nép fogfájás csillapítására sikerrel alkalmazza. A V. a magyar népnek babonás és szerencsefüve. A székely v. oláh nép tenyerébe vágva kinyit minden zárt, még ha 100 mérföldre lenne is. V. ö. Borbás, Nehány mesés füvünk (Természettudományi Közlöny 1896).

Forrás: Pallas Nagylexikon