Vérelvonó kúra

Hajdanta óriási mértékben űzött, ma nagyon szűk javallatra korlátolt orvosi eljárás, amellyel régente a gyuladások legszembeszökőbb tünetét: a bővérüséget (l. o.) iparkodtak enyhíteni. A V. klinikai tanulmányozása kimutatta, hogy az általános vérvételt csak igen ritkán, hirtelen támadt életveszedelem esetében használhatjuk fel, igy tüdőgyuladásban, gutaütésben, mig a helybeli vérelvonások hevenyés gyuladások esetén, midőn a gyuladt szerv nem fekszik nagyon messze a vérelvonás helyétől, adnak némi eredményt, bár ezen eredmények még nem könnyen magyarázhatók. A V. módszerei a következők: a bőrvörösítő szerek (l. Hólyaghúzó szerek); véres köpöly, Heurteloup francia sebész készüléke, ezekkel apró bemetszéseket ejtünk a bőrbe s levegőritkítással szívjuk a bemetszett hely fölé tartott üvegedénybe a vért; a piócázás, amidőn 2-10 piócát helyezünk közel egymáshoz a megbetegedett testrész fölött a bőrre, s ha már teleszívták magukat, a csipési helyeken esetleg még hosszabb ideig fentartjuk a vérzést; végre az érvágás (l. o.).

Forrás: Pallas Nagylexikon