Véres kard

a régi magyaroknál a hadba hivás jele. Már Herodotos irja a szkítákról, hogy a hadak istenének szentelt kardokat a foglyok vérével öntözték le. A vogulok, finnek, hunnok egyaránt hittek az égből alá hullott szent kardokban; talán a régi fetisizmussal való szakítást is jelezni kivánta Salamon magyar király, midőn «Attila kardját» odaajándékozta Ottó bajor hercegnek. Maguktól hadakozó kardokban azonban a nép még azután is sokáig hitt. Országos nagy veszedelem idejében a hiradók és kikiáltók véres kardot hordoztak körül, igy különösen a tatárjárást és a mohácsi veszedelmet megelőző időkben.

Forrás: Pallas Nagylexikon