Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Veres Pálné... ----

Magyar Magyar Német Német
Veres Pálné... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Veres Pálné

szül. benicei s micsinyei Beniczky Hermin, a hazai nőnevelési ügynek újabb időben legnagyobb eréllyel és legtöbb sikerrel működött zászlóvivője, az országos nőképző egyesületnek és virágzó tanintézetének alapítója, született Láziban 1815., megh. Vác-Hartyánban 1895 szept. 28-án. Atyját Beniczky Pált már egy éves korában, s anyját is, Sturmann Karolinát korán, midőn még csak tizenöt éves volt, elveszítette. Teljesen árván került anyai nagyatyjához. Sturmann Mártonhoz, ki fiatalabb éveiben Gömörben és Felső-Borsodban több vashámort hozott létre, de ez időben már búskomor agg ember lett. A végzet azonban kárpótlást nyujtott a fiatal leánynak, mert farádi Veres Pálban, ki Nógrád vármegyének huzamosabb ideig főjegyzője s később alispánja, a nógrádi evang. egyházmegyének pedig buzgó felügyelője volt, észben, szivben kiváló férfiut juttatott élettársául. Hogy egyetlen egy leányát a saját eszméi szerint nevelhesse, komolyan foglalkozott a nőképzés kérdésével és egészséges irodalmi termékeivel, maga választá meg a jó nevelőket s az anyanyelv és magyar irodalom tanítására a jeles irókat, kik az ő felügyelete alatt a leggondosabban, a családi tűzhelynél képezték egyetlen egy gyermekét. Annyira elfoglalta lelkét e nevelés ügye-gondja, hogy midőn leánya 1861-ben Rudnay József pestvármegyei nagybirtokoshoz férjhez ment: a leánynevelés általános javításának eszméje kezdte mind jobban hevíteni. Ettől fogva az alaposabb nőképzés eszméjének élt. Eszméit először társas körökben, majd 1867-ben egy politikai napilap tárcájában terjesztette. A jó ügynek toborzott ügybuzgó tagokat a fővárosban és vidéken, hirlapirókat a sajtóban, s elment külföldre is tanulni nőnevelési nagygyülésekre. 1867 május 24-én huszonkét lelkes nő értekezlete mondta ki egy nőképző egyesület és leányiskola felállításának szükségét. Sokan adakoztak rá, maga az alapító 1000 frtot adott (l. Országos nőképző egyesület). Ugyanez évben Nézetek a női ügy érdekében címü röpirat jelent meg V. tollából. Midőn 1893 márc. 25-én az egyesület fennállásának negyedszázados ünnepét tartották az intézet nagy dísztermében, ott volt a nevelésügy számos kitünősége, köztük a közoktatásügy minisztere is, s a főváros polgármestere, a törvényhatóság háláját tolmácsolva, tűzte V. mellére a királyi elismerés jelét: a koronás arany érdemkeresztet. A folytonos erélyes munka végre kifárasztotta V. testi erejét, de lelki éberségét nem. Élete utolsó két évében betegen feküdt, de ekkor is folyvást irányozta a tanintézet ügyeit, segédül véve maga mellé ügybuzgó leányát, kiben az egyesületre méltó utódot hagyott. Sőt az intézet tankönyvéül Lélektant is irt s adott ki kórágyán, és szervezte a háztartási tanfolyam megnyitását.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is