Veres Pálné
szül. benicei s micsinyei Beniczky Hermin, a hazai
nőnevelési ügynek újabb időben legnagyobb eréllyel és legtöbb sikerrel működött
zászlóvivője, az országos nőképző egyesületnek és virágzó tanintézetének
alapítója, született Láziban 1815., megh. Vác-Hartyánban 1895 szept. 28-án. Atyját
Beniczky Pált már egy éves korában, s anyját is, Sturmann Karolinát korán,
midőn még csak tizenöt éves volt, elveszítette. Teljesen árván került anyai
nagyatyjához. Sturmann Mártonhoz, ki fiatalabb éveiben Gömörben és
Felső-Borsodban több vashámort hozott létre, de ez időben már búskomor agg
ember lett. A végzet azonban kárpótlást nyujtott a fiatal leánynak, mert farádi
Veres Pálban, ki Nógrád vármegyének huzamosabb ideig főjegyzője s később
alispánja, a nógrádi evang. egyházmegyének pedig buzgó felügyelője volt,
észben, szivben kiváló férfiut juttatott élettársául. Hogy egyetlen egy leányát
a saját eszméi szerint nevelhesse, komolyan foglalkozott a nőképzés kérdésével
és egészséges irodalmi termékeivel, maga választá meg a jó nevelőket s az
anyanyelv és magyar irodalom tanítására a jeles irókat, kik az ő felügyelete
alatt a leggondosabban, a családi tűzhelynél képezték egyetlen egy gyermekét.
Annyira elfoglalta lelkét e nevelés ügye-gondja, hogy midőn leánya 1861-ben
Rudnay József pestvármegyei nagybirtokoshoz férjhez ment: a leánynevelés
általános javításának eszméje kezdte mind jobban hevíteni. Ettől fogva az
alaposabb nőképzés eszméjének élt. Eszméit először társas körökben, majd
1867-ben egy politikai napilap tárcájában terjesztette. A jó ügynek toborzott
ügybuzgó tagokat a fővárosban és vidéken, hirlapirókat a sajtóban, s elment
külföldre is tanulni nőnevelési nagygyülésekre. 1867 május 24-én huszonkét
lelkes nő értekezlete mondta ki egy nőképző egyesület és leányiskola
felállításának szükségét. Sokan adakoztak rá, maga az alapító 1000 frtot adott
(l. Országos nőképző egyesület). Ugyanez évben Nézetek a női ügy érdekében címü
röpirat jelent meg V. tollából. Midőn 1893 márc. 25-én az egyesület
fennállásának negyedszázados ünnepét tartották az intézet nagy dísztermében,
ott volt a nevelésügy számos kitünősége, köztük a közoktatásügy minisztere is,
s a főváros polgármestere, a törvényhatóság háláját tolmácsolva, tűzte V.
mellére a királyi elismerés jelét: a koronás arany érdemkeresztet. A folytonos
erélyes munka végre kifárasztotta V. testi erejét, de lelki éberségét nem.
Élete utolsó két évében betegen feküdt, de ekkor is folyvást irányozta a
tanintézet ügyeit, segédül véve maga mellé ügybuzgó leányát, kiben az
egyesületre méltó utódot hagyott. Sőt az intézet tankönyvéül Lélektant is irt s
adott ki kórágyán, és szervezte a háztartási tanfolyam megnyitását.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|