Verespatak

(Rosia), nagyközség Alsó-Fehér vármegye V.-i j.-ban, az Aranyosmelléki hegységben, (1891) 3361 oláh és magyar lak., a járási szolgabirói hivatal széke, posta- s táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. V. a magyarországi arany- és ezüstbányászat egyik központja; környékén mintegy 350 bányavállalat áll fenn aranyra, ezüstre és rézre, különösen a Kirnik hegyen, de a bányászat többnyire igen kezdetleges módon történik és szakszerüen csakis a magyar királyi és társulati Orlai Szt.-Keresztbányaműben űzetik, mely 14 085 ha. bányaterületen 300 munkással évenként 34 kg. aranyat és 18 kg. ezüstöt termel; nagyobb bányavállalatok még a Szt.-Miklósbányatársulat (160 munkás), a Szt.-József-bányatársulat (120 munkás), a Szent-Háromság-bányatársulat és szt. József Affinis bányatársulat; az összes bányavállalatokban mintegy 6000 zúzónyíl tartatik üzemben és a bányamunkások száma a 3000-et meghaladja; az évi termelés értéke 2-400 000 frtra szokott rugni. A nemesérc trachit- és porfirkőzetben lép fel, gyakori a dacit is. V. a rómaiak idejében Alburnus major nevet viselt; a rómaiak itt már bányászatot űztek és innen kerültek ki a hires viasztáblák (tabula cerata), melyek a dáciai bányászat legérdekesebb emlékei. (Szines rajzát l. Diptichon.)

Forrás: Pallas Nagylexikon