Verhovay

Gyula, hirlapiró, szül. Sátoralja-Újhelyen (Zemplén) 1848. Jogi tanulmányait Budapesten folytatta s a honvédelmi minisztériumban nyert szerény alkalmazást. 1875-ig az Ellenőrnek volt munkatársa s lendületes vezércikkeivel feltünést keltett. 1875. az Egyetértés munkatársa lett. A török tüntetések idején a népgyüléseken is szerepelt. Egy ilyen tüntetés alkalmával lázítás miatt elfogták, de elegendő bizonyítékok híján fölmentették. 1879. Függetlenség címen új napilapot indított. 1880 jan. 10. volt Majthényi Izidor báróval azon emlékeztes párbaja, melyben súlyosan megsebesült s mely a nemzeti kaszinó elleni tüntetésekre adott alkalmat. A tüntetések egy héten át tartották folytonos izgatottságban a főváros közönségét, katonaság tartotta megszállva az utcákat s egy ízben a vezénylő tiszt brutalitásában éles sortüzet vezényelt, melynek két teljesen ártatlan, véletlenül arra haladó egyén (Schwarz Adolf jogász és Hajnal András bérkocsis) lett az áldozata. 1878-87. Cegléd városát képviselte az országgyülésen. A hires tiszaeszlári pör és az azt követő társadalmi mozgalmakban élénk részt vett Istóczy Győző társaságában, mint az antisemita áramlatok vezére; lapját, a Függetlenséget is határozottan antisemita programmal szerkesztette. Élénk stílusa, erélyes támadásai s szenvedélyes dialektikája meghódította a közvélemény egy részét, de ezek kegyét is elvesztette, midőn azon vádat emelte az ügyészség ellene, hogy a bukovinai csángók számára összegyüjtött pénzt hűtlenül kezelte. Lapja is megszünt. Miután a vád alól a Kuria is felmentette, ismét hirlappal, röpiratokkal próbálkozott, de kevés sikerrel. Évek óta felesége birtokán, Battonyán él visszavonulva.

Forrás: Pallas Nagylexikon