Vérmérséklet

véralkat (temperamentum), a régi orvosok a kedélynek különböző megnyilatkozásait értették rajta, amelyek a szövetnedvek bizonyos keveredése által jönnének létre. A vörös vér, a fekete és sárga epe és a nyiroknedv képezték a régi tan szerint a test fő nedveit, amelyek egyikének vagy másikának túlsúlya szerint megkülönböztettek vérmes (szangvinikus), méla (melankolikus), epés (kolerikus) és nyálkás (flegmatikus) temperamentumot. A vérmes egyének élénk szellemü, izgékony, érzékeny, vidám és változó hangulatuak. A méla emberek lassuak, de szívósak. Az epés temperamentum esékeny, tartósan haragos hangulat által jellegeztetik. A flegmatikus emberek nehezen ingerelhetők, hiányos érzékkel birnak a saját, valamint mások szenvedései iránt. Természetes, hogy eme fölfogását a régi orvosoknak a modern tudomány nem fogadta el, de azért fenti kifejezések mint oly jelzők, melyekkel az idegrendszer egyéni reakcióit röviden fel lehet tüntetni, a közhasználatban fentartották magukat.

Forrás: Pallas Nagylexikon