Veronese

(Caliari) Paolo, olasz festő, szül. Veronában 1528., megh. Velencében 1588 ápr. 19. Caliari Gabriele szobrász fia, Badile Antoniónak volt tanítványa, de különösen a veronai mesterek Cavazzola és Brusasorci hatása alatt eleinte teljesen a veronai iskola nyomdokait követte. Hirneve csakhamar elterjedt és már 1555. Velencébe hivták, hogy ott a St.-Sebastiano-templomnak először csak sekrestyéjét díszítse mennyezetképekkel, de művei olyan sikert arattak, hogy lassankint, 1570-ig az egész templomot, ahol utóbb el is temették és amelyet jellemzően V. templomának is neveznek, meg a hozzá tartozó kolostort földíszítette ragyogó festményeivel. A sekrestye mennyezetképei Mária megkoronázását és a négy evangelistát ábrázolják, a templom mennyezete három jelenetet ábrázol Eszter történetéből. Ezeket követték 1557. a főoltár képe, Mária mint a mennyek királynője, az oldalfalak freskóképei 1559-60., az orgona szárnyainak hatalmas képei stb., végre 1570. a kolostor éttermében az utolsó vacsora nagy képe (most a milanói Brera-képtárban). Művészete tetőpontjára jutott. Természetes, hogy a fiatal V. nem zárkózhatott el Tizian műveinek ragyogó kolorizmusa elől, de tény az is, hogy mindvégig megóvta eredetiségét, egyéni művészetét. Alakjainak valószerüsége dacára is benne a festészet mint optimista művészet üli diadalát. Az utolsó vacsorának a San-Sebastiano-kolostor számára festett képe után is gyakran festett hasonló tárgyu képeket. A kánai lakodalom (Páris 1651, Louvre, másképen a drezdai képtárban); Krisztus a farizeus házában (Louvre); Krisztus Lévi lakomáján (velencei akadémia) képeiben a tárgy csak ürügy a díszes vendégseregnek, a szolgák szorgoskodó tarka csapatának, a pompás épületeknek ábrázolására. Egyéb vallásos tárgyu képei: Madonna szentekkel (Velence, S. Francesco della Vigna); Madonna négy szenttel (u. o., akadémia); Szt. Katalin eljegyzése (u. o., Sta Catarina); Szt. Jusztina vértanusága (u. o., Sta Giustina); Szt. György vértanuságának gyönyörü, megragadó képe (Verona, S. Giorgio in Braida); A napkeleti bölcsek imádása (Drezda, Bécs stb.); szent történeti képe a firenzei Pitti-képtárban; Krisztus összerogy a kereszt alatt (drezdai képtár); A Cuccina-család tagjai a Madonna trónusa előtt (u. o.) stb. 1556. festette a zene, a mértan, a mennyiségtan és a dicsőség allegoriai alakjait a velencei Libreria vecchia mennyezetén, néhány évvel később pedig a doge-palota számára kezdte festeni fal- és mennyezetképeit, melyek annak fő díszét alkotják, bár nagy részük elpusztult vagy szétszóródott. Fönmaradtak: a trónoló Venezia mennyezetre festett freskóképe; a Sala del Colleggio mennyezetének gyönyörü nőalakjai; a lepantói győzelem emlékére festett kép; Contarini Andrea győzelmes hazatérése a chioggiai tengeri csata után; Scutari védelme; Velence apoteózisa, a világ legszebb allegoriai mennyezetképeinek egyike; Európa és a bika költői, érzéki képe stb. Különösen szép a Dareios családját Nagy Sándor előtt ábrázoló festménye a londoni nemzeti képtárban. Képmásai közül, melyek Tintorettóra emlékeztetnek, a legszebbek a bécsi, drezdai, veronai képtárakban, a firenzei Uffizi-képtárban, a párisi Louvreban stb. vannak. Halála után rokonai, örökösei és tanítványai, u. m.: öccse Caliari Benedetto (1538-98) és fiai Carlo (1570-96) és Gabriele (1568-1631) fönntartották műhelyét, a nélkül, hogy valami nevezeteset képesek lettek volna alkotni. V. ö. Caliari, Paolo V. (Róma 1888); Janitschek, a Dohme-féle Kunst und Künstler-ben; Meissner, Paolo V. (Bielefeld és Lipcse 1897).

Forrás: Pallas Nagylexikon