Magyarországnak legrégibb, de csak krónikákban fenmaradt alapszerződése. Midőn ugyanis a magyarok Lebediából Etelközbe indultak, a kazar fejedelem tanácára egyetlenegy vezért választottak Álmos személyében s neki hűséget fogadván, a hét vezér a hagyományok szerint (Névtelen Jegyző, 6. fej.) «saját véröket pogány szokás szerint egy edénybe bocsátva», a következőkre esküdött meg: 1. hogy mig életök tart, mind maguknak, mind maradékaiknak vezére mindig Álmos nemzetségéből legyen; 2. valami jót munkájokkal szerezhetnek, abból közülük senki se legyen kizárva; 3. hogy azokat a fejedelmi személyeket, kik Álmost szabad akaratukból választották urukká, se maguk, se fiaikat sohase rekesszék ki a vezér tanácsából és az ország tisztjéből; 4. hogyha utódaik közül valaki hűtelen lenne a vezér személye iránt, a vétkesnek vérét ontsák, miként az ő vérük omlott abban az esküben, melyet Álmos vezérnek tettek; 5. hogyha valaki Álmos és a többi fejedelmi személyek utódaiból esküjök állapotát meg akarná szegni, átok alá legyen vetve mindörökké. Ha nem gondolhatunk is rendszeres kodifikációra, bizonyos, hogy a honfoglaló magyarok már a Kárpátok északi részén megvetették a korlátolt monárkia egy nemének alapját, s hogy továbbfejlődésök történetével a V. lényege megegyezik. L. még Véráldomás.