Vérszerződés
Magyarországnak legrégibb, de csak krónikákban fenmaradt
alapszerződése. Midőn ugyanis a magyarok Lebediából Etelközbe indultak, a kazar
fejedelem tanácára egyetlenegy vezért választottak Álmos személyében s neki
hűséget fogadván, a hét vezér a hagyományok szerint (Névtelen Jegyző, 6. fej.)
«saját véröket pogány szokás szerint egy edénybe bocsátva», a következőkre
esküdött meg: 1. hogy mig életök tart, mind maguknak, mind maradékaiknak vezére
mindig Álmos nemzetségéből legyen; 2. valami jót munkájokkal szerezhetnek,
abból közülük senki se legyen kizárva; 3. hogy azokat a fejedelmi személyeket,
kik Álmost szabad akaratukból választották urukká, se maguk, se fiaikat sohase
rekesszék ki a vezér tanácsából és az ország tisztjéből; 4. hogyha utódaik
közül valaki hűtelen lenne a vezér személye iránt, a vétkesnek vérét ontsák,
miként az ő vérük omlott abban az esküben, melyet Álmos vezérnek tettek; 5.
hogyha valaki Álmos és a többi fejedelmi személyek utódaiból esküjök állapotát
meg akarná szegni, átok alá legyen vetve mindörökké. Ha nem gondolhatunk is
rendszeres kodifikációra, bizonyos, hogy a honfoglaló magyarok már a Kárpátok
északi részén megvetették a korlátolt monárkia egy nemének alapját, s hogy
továbbfejlődésök történetével a V. lényege megegyezik. L. még Véráldomás.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|