Vértanu
(lat. és gör. martir), neve azoknak, kik a keresztény hit
megvallásáért erőszakos halállal multak ki. Tágabb értelemben V.-k azok is,
akiket kínoztak vagy bántalmaztak, nehéz munkára kényszerítettek vagy száműztek
keresztény hitük miatt. Az első értelemben vett V.-kat. mint szenteket,
tiszteletben részesíti az egyház. Kezdetben a V.-k halálát a püspöknek
jelentették be, ki megvizsgálta, vajjon az illető valóban V.-nak tekintendő és
tiszteletben részesítendő-e; ez elismerés (canonisatio) folytán martyr
vindicatus lett. E vizsgálatnak tudandó be a körülmény, hogy a martir cím a
katakombák felirataiban igen ritkán fordul elő. A IV., még inkább a XII.
sz.-tól kezdve ez a pápáknak fentartott jogai közé tartozik. (L. Boldoggá
avatás és Szentté avatás). A történelem tanusága szerint a kereszténység első
századaiban a V.-k száma felette nagy volt. A római martirologium szerint csak
Rómára körülbelül 14 000 V. esik. L. martyrologium. Legáltalánosabb értelemben
V.-nak nevezik mindazokat, akik közeszméért küzdve haltak meg. L. Aradi
vértanuk.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|