Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Vértes hajó... ----

Magyar Magyar Német Német
Vértes hajó... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Vértes hajó

vagy páncélhajó: Olyan hadihajó, melynek falazata vas- vagy acéllemezekkel az ellenséges lövedékek behatolása ellen védve van.

A V. keletkezése még a XII. sz.-ba esik, amikor a normannok hajóik ellenálló képességének fokozására a hajók vízvonalát vaspántozattal látták el, mely pántozat a hajó elején hegyes kiálló csúcsban (sarkantyú) végződött. A fedélzeten harcolók fedezése céljából a pajzsokat az oldalfalazat fölé állították, mely intézkedés a későbbi időkben keletkezett sáncburkolat első kísérleteinek tekinthető. Aragóniai Péter 1354. hajóit bőrrel vonatta be, Doria Andrásnak egynéhány hajója pedig 1530., V. Károlynak Tunisz ellen intézett expedíciója alkalmával, ólomlemezekkel volt borítva. A későbbi időben tett azon kísérletek, hogy a hajók oldalfalaztát fapárnákkal, vastag kötelek és láncokkal stb. burkolják, nemkülönben d"Arçon lovag által építtetett és 1782. Gibraltár ellen működésbe hozott úszó ütegek vértezete, mely 1,80 m vastag fapalánkokból, vasrudakból, parafa és bőrből állott, a V.-k építését nem siettették, sőt Fultonnak a jelen század elején e tekintetben kifejtett fáradozása is sikertelen maradt. Midőn azonban Paixhans bombaágyúinak használhatósága bizonyossá vált, Franciaország volt az első, aki ezen ágyuk robbanó lövedékeivel szemben az akkori fahajók gyengeségére utalt és a V.-k építésének kérdését ismét felszínre hozva okot adott arra, hogy a legkülönfélébb szerkezetű vaslemezekből készült vértek ellen évtizedeken át tartó lövő kísérletek tétessenek, s a V.-k építéséhez tervezeteket készítsenek. Ezen kísérleteknél szerzett tapasztalatok alapján, 1854. a krimi háború kitörésekor III. Napóleon Guieysse mérnököt bízta meg azzal, hogy a vértezett úszó ütegnek tervezetét nyújtsa be. E tervezet felhasználásával a franciák öt úszó üteget építettek, 110 mm vastag páncéllal és 20 cm vastag tölgyfa-aljzattal, mely ütegek Kinburn bombázásánál fényesen beváltak és a vaspáncélzat hasznosságát úszó ütegeknél minden kétségen felül, gyakorlatilag is bizonyították; a vértezés alkalmazásának kérdése tengeren járó hajóknál azonban még mindig eldöntetlen maradt. Míg Angolország a V.-k építését akadályozni igyekezett, Franciaország annak előmozdításán, a beterjesztett tervek megvalósításán fáradozott és tényleg 1857. a Gloire nevű V.-t építtette. E hajó 1859. történt vízrebocsátásával kezdődik a V.-knak időszaka. Miután egész helyesen felismerték azt, hogy V. csak csavargőzös lehet, a hajónak vértlemezekkel való beborítását csak oly helyen vélték szükségesnek, amely ellenséges lövedék által találva, a hajót a víz betódulása folytán veszélyezteti, tehát a vízvonal mentén, 1-2 m. szélességben a vízvonal felett és alatt. A Gloire ily módon 120 mm vastag vértezettel ellátva az akkori időben ismert 68 fontos, legsúlyosabb lövegeknek ellent állott. Hasonló tervezet szerint építették 1859. az angolok a Warrior nevű első V.-jukat, azon különbséggel, hogy a 114 mm erős vértezet csupán a hajónak azon részén alkalmaztatott, ahol az ütegek elhelyezve voltak (az oldalak közepén). Labrousse tengernagy indítványára, az építés alatt lévő francia páncél fregatták homlokzatának víz alatti részén egy több méter hosszú, tövisalakú sarkantyút alkalmaztak, mely eredetileg a régi római hadi járművek rostrumához hasonlított, később azonban tompa csúccsal ellátott ívalakba ment át. Ily alakban (kos-homlokzat) még mai nap is használatos. 1860. Coles angol kapitány a V.-kon páncéllemezekkel boltozott forgó tornyoknak (páncéltorony) alkalmazását indítványozta, melyek a felső fedélzetből kiemelkedve két nagy űrméretű löveggel szereltettek fel. Midőn a következő évben az észak-amerikai államok V.-k építését sürgették, Ericson, Coles indítványának megvalósításával, az első toronyhajót építtette. E hajó oldalfalazata és fedélzete páncéllemezekkel boríttatott. A fedélzet, hogy az ellenségnek lehetőleg csekély céltárgyat nyújtson, csak 60-80 cm-nyire volt a víz felszíne felett, a rajta levő tornyok pedig körbe forgathatók lévén, a torony lövegei a láthatár minden pontja felé voltak irányíthatók. Ezen hajók, melyeknek Ericson a monitor (l. o.) nevet adta, a folyamokon kitűnőknek bizonyultak ugyan, de a sík tengeren stabilitásuknak hiányossága miatt és főleg azért, mert az alacsonyan fekvő fedélzetre a víz már gyengén hullámzó tengernél is becsapott (valamennyi nyílást el kellett zárni), mint síktengeri hajók nem váltak be; azon kellett tehát igyekezni, hogy e hajónak előnyei, a felső fedélzetnek emelése és a szénraktáraknak bővítése által a sík tengeren való akcióra kihasználtassanak, azonkívül a lövegek időközben fokozódott csapó ereje folytán a páncéllemezek erősítése, nemkülönben a tengeri tűzaknáknak és torpedónak, mint fegyvernek alkalmazásba vétele is számításba vétessék.

Ezen követelményekre való tekintettel új hajótípusok keletkeztek. A tüzérségnek nem remélt rohamos fejlődése nemcsak a hajók páncéllemezeinek erősítését, hanem a hajókon alkalmazott lövegek szám szerinti csökkentését és nehezebb lövegekkel való pótlását tette szükségessé, azonkívül a csatározás régi módszere, mely szerint a hajók a hajóoldalt egymás ellen fordítva, tüzeltek, a nagy céltárgy végett, melyet egymásnak mutattak, rossznak bizonyult, és sokkal előnyösebbnek mutatkozott a hajókat elejükkel egymás ellen fordítani. Ebből az következett, hogy a hajót, a gépezet megvédése végett, egyik oldaltól a másikig nyúló válaszfalazatokkal kell ellátni. Ilyen és hasonló megfontolások érvényre emelkedéséből keletkezett az Óceán, illetve egy ilyen nevű hajótípus, melynél 20 cm vastag övpáncél, a gépezet felett egy 16-18 cm vérttel bíró kazematta (kazematta-hajók), ennek négy szögletében egy-egy páncéltorony van alkalmazásban. A kazemattában s tornyokban 24-27 cm űrméretű nehéz ütegek, a felső fedélzeten pedig 10-12 cm-es lövegek voltak elhelyezve, a hajó maga azonkívül árbocokkal szereltetett fel. E rendszer szemmel tartása mellett, csupán a páncéllemezek vastagságát és elhelyezését érintő csekély változtatásokkal építtetett Angol-ország is V.-kat (Devastation, Thunderer), melyeknél idő multán a teljes vagy bárka-árbócozatot egy a jelzőlobogók felhúzására szolgáló jelzőárboc, később a csata-árboc helyettesítette, a hajógép pedig a hajó kormányozhatóságának emelése céljából két úgynevezett ikercsavarral láttatott el. Angol-ország volt a kezdeményezője a V.-k vasból való építésének is, melynél a kettős fenékrendszer jött alkalmazásba. A kettős fenék közé oldal- és hosszirányban beékelt vaslemezek a fenék közti űrt több egymástól vízmentesen elzárt rekeszre osztották (rekeszrendszer), mely rekeszek a vizet magába szívó anyaggal, később parafával töltettek meg, azon célból, hogy a hajófenék megsérülése esetén a víz betódulásakor egyrészt a hajó úszóképessége ne csökkenjen, másrészt, hogy a vizet magába szívó, higroszkópikus anyag megdagadván, a kapott rést betömni segítsen. A rekeszépítések később a hajó belső alsó üregére is kiterjedtek, amennyiben a szén és más anyagszerek raktározására, a gép, kazánok és ezek tartozékainak elhelyezésére szolgáló helyeket vas-válaszfalak emelése által egymástól vízmentesen elzárólag építették, úgy hogy ezek is, hasonlóan a tulajdonképpeni rekeszekhez, a torpedók és lövegek által okozott sérülések lokalizálását és ennélfogva a hajó úszóképességének, ha nem is harcképességének fokozását célozzák. A 2. ábrában látható Devastation általában a nyílttengeri mellvédő monitorok típusának tekinthető, mint amilyennel a legtöbb tengeri állam rendelkezik.

A fegyvertechnika fejlődése folytán a lövegekből lőtt lövedékek csapó erejének a páncéllemezek ellenállni nem bírtak, miután a lemezeknek vastagságát, a tetemes súlyterhelés miatt, mely megint a hajó tengerképességének rovására esett, minduntalan fokozni nem lehet. Ez okból merült fel azon kérdés, vajon nem célszerűbb volna-e a hajók páncélzatát egészen mellőzni és inkább könnyebb, de gyorsabb járatú hajókat építeni (cirkáló hajók), a szakértők azonban végre abban állapodtak meg, hogy a jelenkori hajóhad alkotó részét mégis csak a csata- vagy a V. képezi, mely nélkül a sík tengeren csatát vívni lehetetlen, és így a V.-k megtartása mellett az igyekezet oly páncéllemezek előállítására irányult, melyek súlyterhelés nélkül nagyobb ellenállást lesznek képesek kifejteni (compound-páncél). A hajónak páncélozása továbbá annak csak vitális részeire szorítkozott és egyszersmind megállapíttatott, hogy vízszintesen fekvő lemezekre hegyes szög alatt felütődő lövedékek csekély hatással vannak. Ezen utóbb említett tapasztalat eredményeként tekintendő a fedélzeti gyenge páncélnak alkalmazása (vértfedélzet). Technikai és más előnyök a forgó tornyoknak felül nyitott vagy csak egy gyenge lemezzel borított Barbett-tornyokkal való helyettesítését tették ajánlatossá, mely tornyokban elhelyezett lövegek a szilárdan álló mellvéd fölött tüzelnek (Barbett-toronyhajók). Citadellahajó (l. o.).

Gyengébb vértezettel és tüzérségi felszereléssel bíró, kisebb síktengeri V.-kat, melyek a tulajdonképpeni csatahajókhoz nem számíthatók, vértes cirkálóknak, azokat, melyek nem a sík tengeren vívandó harc céljaira építvék, partvédőknek nevezik. Minden hajó kos-hajó, melynek víz alatti homlok élén egy előre kiálló része, sarkantyúja van, melyet alkalomadtán az ellenséges hajó oldalába döfhet. Amióta a 60-as évek kezdetével a V.-kat vasból és legújabban acélból építik, minden V. egyúttal kos-hajó is. A páncél korvetta, páncél fregatta elnevezés a jelenben már nem használatos (l. Csatahajó és Lövegfedélzet). A V. páncélfalazatát úgy készítik, hogy a hidraulikus gépek által a hajó alakjához mérten hajlított páncéllemez alá egy fenyő- v. teakfából álló aljzatot raknak, amely mintegy ruganyos párna s a páncélzat ellenálló képességét van hivatva emelni. Ezen párnázat vastagsága rendszerint a páncéllemez vastagságának felel meg, s ha kettős páncél van, két párnázat szükséges (l. a szövegábrát).

A lemezek és aljazatnak a hajóhoz való megerősítésére erős csavarszögek szolgálnak, melyek fejei a lemeztestbe mélyítvék, a belső végek pedig kettős csavartokot viselnek. A páncélfalazat belső oldalán levő 25-40 mm vastag belső buroklemez a lövedék fel- v. átcsapódásakor képződő szilánkok általi megsebesülést van hivatva meggátolni. Egy V. belső és külső berendezését l. Hajó (VIII. köt. 532. old., III. képm.).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is