Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Vértesi... ----

Magyar Magyar Német Német
Vértesi... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Vértesi

Arnold, szépirodalmi iró, szül. Egerben 1836 aug. 16., hol atyja (családi nevén Vichlida) a tanítóképző tanára volt; később Miskolcra költözött s V. ott végezte tanulmányait. Már 9-10 éves korában verselgetett, irt Garay nyomán balladákat, majd drámát is. A szabadságharc alatt mint 13 éves fiu beállt a honvédek közé s részt vett a temesvári csatában. Az 50-es években a pesti egyetemen jogot hallgatott, de a mellett elbeszélések irásában tett kisérleteket. Első elbeszélése Mór király címen 1856. jelent meg a Hölgyfutárban, melynek Vadnay volt akkor a segédszerkesztője. Ezt sűrün követték a többiek, ugy hogy három év mulva már két kötet történeti elbeszélést bocsáthatott közre. E művek csakhamar népszerüvé tették nevét s arra birták, hogy ezentúl kizárólag az irodalomnak éljen. Szépirodalmi működése mellett Fekete leves címü élclapot indított meg; szerkesztette a Divatcsarnok, Harang, Képes Világ, Pesti Hirlap címü lapokat, s egyideig a Magyarország és a Nagyvilágot is. Egészségét a megfeszített munkásság megrongálta s négy évig betegeskedett; majd felüdülvén, 1872-től ismét sokat irt. Időszaki vállalatai nem igen sikerültek anyagilag. A 80-as években a Debreceni Ellenőrnek előbb szerkesztője, utóbb kiadótulajdonosa volt; az 1890-es évek elején ismét Budapestre tette át lakását. Tagja a Kisfaludy- és Petőfi-társaságnak. V. egyik legtermékenyebb irónk. Történelmi elbeszéléseket, társadalmi novellákat és regényeket irt. Tehetségének tulajdonságai közé tartozik, hogy tudott alkalmazkodni az egymást felvltó irodalmi áramlatokhoz. Kezdetben erősen romantikus volt, történeti elbeszéléseiben fölkereste a spanyol földet s a regényes hősiség volt fő indítéka. Majd magyar történeti novellákat irt. Azután feldolgozta a szabadságharc korát, később a családi élet bajait és gondjait, a vidéki élet alakjait és viszonyait rajzolta sok találó vonással és mindig jókedvvel, s eljutott egészen a reális szinezésig. Termékenysége gyakran fölszinessé tette, de mindig ízléssel irt és máig sem merült ki. Művei: Tiz beszély (Pest 1867); Dicsőség tengeréből (1868); A világ folyása; Apostol (1877); Az eltévesztett életutak (1877); Nyomoruság iskolája (1877) stb. 1888 óta novelláinak összefoglaló gyüjteményét adta ki Ezer elbeszélés címen. 1897. megjelent Az ugaros-karádi közbirtokosság (Athenaeum olvasótára). V. ö. Vadnai, Az ezer legelseje (Fővárosi Lapok, 1888. évf. 284. szám); Szana (Magyar Salon, X. köt., 145. old.).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is