Vértesi
Arnold, szépirodalmi iró, szül. Egerben 1836 aug. 16., hol atyja
(családi nevén Vichlida) a tanítóképző tanára volt; később Miskolcra költözött
s V. ott végezte tanulmányait. Már 9-10 éves korában verselgetett, irt Garay
nyomán balladákat, majd drámát is. A szabadságharc alatt mint 13 éves fiu
beállt a honvédek közé s részt vett a temesvári csatában. Az 50-es években a
pesti egyetemen jogot hallgatott, de a mellett elbeszélések irásában tett
kisérleteket. Első elbeszélése Mór király címen 1856. jelent meg a
Hölgyfutárban, melynek Vadnay volt akkor a segédszerkesztője. Ezt sűrün
követték a többiek, ugy hogy három év mulva már két kötet történeti elbeszélést
bocsáthatott közre. E művek csakhamar népszerüvé tették nevét s arra birták,
hogy ezentúl kizárólag az irodalomnak éljen. Szépirodalmi működése mellett
Fekete leves címü élclapot indított meg; szerkesztette a Divatcsarnok, Harang,
Képes Világ, Pesti Hirlap címü lapokat, s egyideig a Magyarország és a
Nagyvilágot is. Egészségét a megfeszített munkásság megrongálta s négy évig
betegeskedett; majd felüdülvén, 1872-től ismét sokat irt. Időszaki vállalatai
nem igen sikerültek anyagilag. A 80-as években a Debreceni Ellenőrnek előbb
szerkesztője, utóbb kiadótulajdonosa volt; az 1890-es évek elején ismét
Budapestre tette át lakását. Tagja a Kisfaludy- és Petőfi-társaságnak. V. egyik
legtermékenyebb irónk. Történelmi elbeszéléseket, társadalmi novellákat és
regényeket irt. Tehetségének tulajdonságai közé tartozik, hogy tudott
alkalmazkodni az egymást felvltó irodalmi áramlatokhoz. Kezdetben erősen
romantikus volt, történeti elbeszéléseiben fölkereste a spanyol földet s a
regényes hősiség volt fő indítéka. Majd magyar történeti novellákat irt. Azután
feldolgozta a szabadságharc korát, később a családi élet bajait és gondjait, a
vidéki élet alakjait és viszonyait rajzolta sok találó vonással és mindig
jókedvvel, s eljutott egészen a reális szinezésig. Termékenysége gyakran
fölszinessé tette, de mindig ízléssel irt és máig sem merült ki. Művei: Tiz
beszély (Pest 1867); Dicsőség tengeréből (1868); A világ folyása; Apostol
(1877); Az eltévesztett életutak (1877); Nyomoruság iskolája (1877) stb. 1888
óta novelláinak összefoglaló gyüjteményét adta ki Ezer elbeszélés címen. 1897.
megjelent Az ugaros-karádi közbirtokosság (Athenaeum olvasótára). V. ö. Vadnai,
Az ezer legelseje (Fővárosi Lapok, 1888. évf. 284. szám); Szana (Magyar Salon,
X. köt., 145. old.).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|