Vese

a húgy kiválasztó szerve. A szervezet életműködései közben képződő bomlásanyagok közül az ammoniákos származékvegyületeket, a sók közül a konyhasót, foszforsavas és kénsavas sókat vizben oldva a vese választja ki, valamint kiválasztja a táplálékkal felvett szükségtelen anyagokat is. Ez alkatrészek legnagyobb tömegét a vese készen kapja a rajta átáramló vérrel, aziologiai feladata pedig a vérből kiválasztani azokat. E célból a vese vérerei, főleg a Bowman-féle tokokban, ugy vannak berendezve, hogy a vér bennök erős akadályra talál; a tokból kivezető vérér szűkebb az abba bevezető érnél, a tokban pedig éppen ugy mint azonkivül, a vérerek igen sűrü hálózatot alkotnak. Az itt való áramlása közben a vérnek, az ereket fedő hám szabályozó befolyása alatt, viz és benne oldott sók kerülnek ki a vérérből a vese húgyútjainak kezdeti részeibe. A húgyutak közül a kanyarulatos csatornák és a közbeékelt részek hámja kiválóan a húgy szerves alkatrészeit választják ki a vérből, ezeket pedig a gomolyokból jövő viz mossa tovább s igy kerül a veseváladék, mint húgy, ki a veséből. Ez a húgyelválasztás u. n. fiziologiai elmélete, melyet igen sok kisérleti tapasztalat erősít és melyet azért ma már a legtöbb életbuvár el is fogadott. Mások, igy nevezetesen Ludwig is, fizikai elmélet alapján vélik a húgyelválasztást magyarázandónak, mely elmélet szerint a vese működése tisztán a szűrés és oszmózis törvényei szerint történnek. Azonban a húgy minden tulajdonsága a mellett szól, hogy ugy mint más mirigyes szerveink működését, a vese szekrecióját is elválasztó sejtek szabályozzák. A vese anatomiai leirását l. Hasüri szervek.

Betegségei: fehérjevizelés (l. o.), bőrvizenyő (l. Vizkór), húgyvérüség (l. o.). Leggyakoriabbak és legfontosabbak a veselobok, melyek Bright-kór gyüjtőnév alatt foglaltatnak össze, amelyhez a jelenleg divó klinikai felosztás szerint soroljuk a heveny veselobot, az idült veselobot (nephritis interstitialis), a zsugorvesét (l. Cirrhosis) és az amiloid vesét (l. Amiloid elfajulás). A heveny veselob leggyakrabban bizonyos fertőző bántalmakhoz, u. m.: vörhenyhez (l. o.), difteriához (l. o.) stb. társul, de sokszor vegyi anyagok, foszfor, arzén, kőrisbogár, kátránykészítmények, szublimát stb. külső-belső használata után lép fel. Elég gyakran járul a terhességhez, mig máskor a meghűlésen kivül okot kimutatni képesek nem vagyunk. A kórboncolástani kép igen jellegzetes, a vese a rendesnél nagyobb és puhább tapintatu, felülete sima, tokja könnyen levonható, felvágva a kérgen a gomolyok tűszúrásnyi piros pontok alakjában tünnek elő. A vizelet mennyisége igen csekély, fajsúlya magas, fehérjetartalma nagy, a górcső alatt hialin- és szemcsés hengerek, vesehámsejtek, súlyos esetekben vörös vérsejtek láthatók nagy számban. A bal szív túltengése alig fejlődik ki vagy csak igen kis fokot ér el. A kórjóslat elég jó, többnyire gyógyulás következik be, de a halál szivgyengeség folytán uremikus állapotban bekövetkezhetik, mig máskor a heveny veselob idültbe megy át. Az idült veselob önállóan is felléphet bizonyos káros, tonikus anyagok hatása alatt. A vese nagyobb és főleg abban különbözik a heveny veselobtól, hogy a tönkrement hgycsatornácskák helyét kötőszövet foglalja el, ezen kötőszövet zsugorodása (l. Cirrhosis) az u. n. másodlagos vesét eredményezi. Jellegző tünetei közül felemlítendők a nagyfoku szegényvérüség. Teljes gyógyulásra számítani nem lehet, de ha bal sziv túltengése kifejlődött, a vizelet elválasztása rendes, a betegek kellő elővigyázat mellett évek hosszu során keresztül minden nagyobb nehézség nélkül elélhetnek. Heveny veselobnál a betegek lehetőleg ágyban tartandók és minden káros behatástól szigoruan megóvandók. Távol kell tartani minden tápszert, amely a vesékre izgató befolyással lehet, de másrészt törekedni kell arra is, hogy a szervezet nagy foku fehérjevesztesége lehetőleg pótoltassék. E kettős követelménynek leginkább akkor fogunk eleget tenni, ha a beteget tejétrendre szorítjuk. Gyógyszerek közül idült állapotoknál a jódkáli jön szóba és súlyt helyezünk a szív állapotának jó karban tartására. A vesék keményes elfajulásánál az alapbántalom gyógyítása, ha t. i. módunkban áll, az orvosi beavatkozás első feltétele. A vesék egyéb elváltozásai közül említendők a genyes veselob, mely mindig másodlagos betegség és a genyedést okozó bakteriumok vagy a véráram útján vagy a húgyhólyag és húgyvezér közvetítésével jutnak a vesékbe vagy a vesék szomszédságában lefolyó genyes lob az, mely a vesékre ráterjed. A tünetek akkor, ha a genyes veselob már súlyos betegséghez csatlakozik, igy p. genyvérüséghez, annyira alárendeltek lehetnek, hogy az orvosok figyelmét külön le se kötik. Máskor heves, az ágyéktájra szorítkozó fájdalmak, rázó hideggel járó szabálytalan lázak, a vesék megnagyobbodása, érzékenysége, a vizeletben fellépő geny teszik a kórismét lehetővé. Ha a genyes veselob tályog képződéséhez vezetett, akkor az megnyilhat, ami vagy önként gyógyuláshoz, vagy ha a betörés a hasürbe történt, genyes hashártyalob folytán halálhoz vezet. A vesék bővérüsége lehet verőeres, főleg a vesékre izgatólag ható káros anyagok élvezete után és lehet vivőeres, ki nem elégítő szívműködésnél; utóbbi esetben a vizelet mennyisége csekély, fajsúlya magas, fehérjetartalma nagy, sőt ha az elváltozás hosszabb időn keresztül fennáll, a vizeletben vesealakelemek is megjelennek. Mindezen tünetek visszafejlődhetnek, v. legalább javulnak, ha a vérkeringés viszonyait javítani sikerül. Vesemedencelob (pielitisz). Fellép bizonyos gyógyszereknek, mint a kopaiva-balzsam, kőrisbogár stb. külső-belső használata után; máskor genyes veselob terjed a vesemedencére, mig leggyakoribb mégis az, hogy hólyaghurut felfelé terjedve éri el a vesemedencét. A vesetájékra szorítkozó fájdalmak, rázó hideggel párosult szabálytalan lázak, ritkább esetekben az ammoniák felszivódásából származott ideges tünetek hivják fel az orvos figyelmét. A vizelet mennyisége a rendesnél nagyobb, fajsúlya alacsony, szine zavaros, üledéket képező, geny és nyálkatartalommal. A kórjóslat mindig az alapbántalom természetétől függ. A kezelésnél távol kell tartani mindazt, ami a vesékre izgató hatással lehet, tehát főleg füszeres anyagokat. Belsőleg összehúzó (tannin-készítmények, alumen) vagy fertőtlenítő szerek (salol, klórkáli) adhatók. Jó hatással vannak ezeken kivül a meleg fürdők és az égvényes ásványvizek. Vesevizkór (hidronefrózis) a vesemedence tágulata, ami akkor fejlődik ki, ha a vizelet lefolyásában valahol akadályozva van és annak pangását eredményezi. Ez az akadály lehet a húgyvesékben ülő kő, a húgyvezért kivülről összenyomó daganat stb. A vesevizkór lehet egyoldali, de lehet kétoldali is, ha az akadály a húgycsőben van. A kórbonctani kép lényege abban nyilvánul, hogy a vesemedence jelentékenyen tágult, mig a veseszövet ennek megfelelően sorvadt. Hosszu időn keresztül fennálló vesevizkórnál a veséből nem marad más vissza, mint egy 30 liternyi folyadékkal telt kötőszöveti zsák. A kezelés az alapbántalom ellen irányul, esetleg sebészi beavatkozás útján az egyik vese egészen eltávolítható, feltéve, hogy a másik vese épségéről kétséget kizárólag van alkalma meggyőződni. A vese újképletei. Elsődleges újképletek a vesében gyermekeknél aránylag gyakoriak. Felnőtteknél az elsődlegesek ritkábbak, de itt gyakrabban találkozni a másodlagos veseképletekkel, amidőn a hasi szervekben levő újképlethez átrakódás útján a vese újképlete jául. Hasban mérsékelt fájdalmak kiséretében a vese megnagyobbodik és göröngyös felszinü daganattá alakul, mely a remesét maga elé tolja. Biztosítja a kórismét, ha az újképlet szétesése folytán szövetalakelemek jelennek meg a vizeletben. A kezelés csak sebészi.

Forrás: Pallas Nagylexikon