Vessző

(növ., virga, virgula, vimen v. vimentum), a fáknak vékony, hosszu, kevésbbé ágas, merev vagy hajlékony, ekkor csüngő és suhogó ága, különösen a fűzfáké, azért a V.-s fűzekből kosarat, kast, kerítést stb. szoktak fonni.

V. (gör. komma), az irásban a legkisebb szünetet jelző irásjel, részint egyenrangu mondatrészek, részint apróbb összetartozó mondatok elválasztására; rendszerint V. van a fő- és a mellékmondat között.

Forrás: Pallas Nagylexikon