Veszelin
Pál (kismarjai), ref. hittanár és lelkész. Előneve szerint
szül. Kismarjában. A keleti nyelvek tanára a debreceni kollégiumban 1612-től
1629 aug. 20-ig, ettől kezdve debreceni lelkipásztor. Jelen volt 1637. azon
ünnepélyen, mikor a Rákóczi fejedelem által ajándékozott nagy harangot a
nagytemplom verestornyába felhúzták. Megh. 1645-ben. Hasonló nevü fia
Debrecenben tanult, majd (1654) Franekerben, később szatmárvármegyei esperessé
lett. Művei: Kegyes és istenes beszélgetések (vallásváltoztatás ellen intő és
hiterősítő mű, Debrecen 1633); Oktató és vigasztaló prédikációk (u. o. 1641),
leirja benne mint szemtanu a debreceni nagy tüzet (1640 ápr. 26.) s azt, hogy a
tudós deák ifjak a megrettent népnek miként prédikáltak széjjel az utcán;
Brevis institutio ad cognitionem Lingvae Hebreae (Franeker 1643). A héber
nyelvtan első művelője s Komáromi Csipkés György előfutára. V. ö. Bod, Magyar
Athenás; Ferenczy és Dánielik, Magyar irók (Pest 1858, II. köt.);
Csokonai-Album (Debrecen 1861); Lampe (Ember Pál), Historia Eccl. Ref. (Utrecht
1728, 630-31. old.).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|