Vészjelző
(ném. Nothsignal; franc. signal d"alarma), a vasúti
vonatokon található berendezés, melynek segélyével bármily veszély esetén az
utasok részéről jel adható a vonatvezetőnek. Legelterjedtebb módja a
szoba-telegráféval azonos s ha a kocsiban egy rendesen papiroslappal elfödött
fogantyut, markolatot meghúzunk, csengetyü szólal meg a vonat elején levő
kalauzkocsiban, mire a vonatot megállítják. A drótvezeték a kocsik végein, a
vonó és ütköző készülékek közt, kábelben végződik és lóg le s alkalmas
kontaktusok segélyével kapcsoltatik kocsiról kocsira a vonaton végig. Újabb
időben az u. n. önműködő, folytatólagos fékek (l. Fék) elterjedésével
mindinkább háttérbe szorul a külön vészjelző alkalmazása, amennyiben az ilyen
fékkel ellátott kocsi belsejében elhelyezni szokott egy-egy működtető
emeltyünek egyszerü elfordításával a vonat a lehető leggyorsabban meg is áll;
ezt a berendezést vészféknek hivják.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|