Veszteglő-intézetek

A középkorban, nevezetesen a XIV. sz.-ban uralkodott pestisbetegség behurcolását az egyes államok járványfenyegette határuk elzárásával (katonai kordonnal), majd a határon létesített V.-kel (quarantaine-nel) törekedtek megakadályozni; az utóbbiakban ugy, hogy a pestis sujtotta országból érkezett személyeket, akár betegek, akár egészségesek, tárgyaikkal együtt a határnál bizonyos ideig (eredetileg 40 napig) visszatartották, vesztegelni hagyták s csak a kiszabott veszteglési idő elteltével bocsátották tovább. Ezt az eljárást nemcsak a pestis, hanem a sárga láz s a jelen század harmincas éveiben Európába tört kolera ellen is alkalmazásba vették. A V. azonban, ahol aránylag szűk helyen sok ember zsufolódott össze, ahol az egészségesek és betegek ellátásáról megfelelő gondoskodás nem történt, csakhamar megannyi járványfészkek s igy nagy veszedelem okozói lettek. A szárazföldi határzárakkal (kordonokkal), belátván hasztalan s egyúttal veszedelmes voltukat, már régen felhagytak, a tengeri V. rendszerében pedig, különösen az utóbbi időben, az illető betegségek természetének behatóbb ismeretével nagy változások történtek. Egyrészt arra törekszenek, hogy bizonyos járványok (kolera, pestis stb.) támadásuk helyére korlátoztassanak; a további rendszabályok arra irányulnak, hogy az egyes államok megakadályozzák a baj bejutását s elterjedését. A védekezés rendszerét manapság nemzetközi egyezmények (Páris 1852, Konstantinápoly 1866, Bécs 1874, Róma 1885, Velence 1892, Drezda 1893, Páris 1894, Velence 1897) szabják elő. A drezdai egyezmény a kolera, a velencei (1897) a pestis behurcolásának s terjedésének megakadályozására köttetett. Mindkettő részletesen szól ugy a szárazföldi határokon teendő intézkedésekről, mint tengeri s egyéb vizi közlekedésnél követendő rendszabályokról.

A szárazföldi vesztegzárak manapság egészen elesnek. Az utasok, a podgyász, épp ugy az áruk nem tarthatók vissza a határon. Az orvosok a határon csupán revizióra szorítkoznak (ami a megszemlélésen s a betegek, valamint a gyanusak megfelelő elkülönítésén s gondozásán túl nem megy). Szennyezett kocsik s szennyezett tárgyak fertőtlenítés végett esetleg visszatartatnak. Az Európát fenyegető kolera, pestis stb. ragályának elhurcolásában a Mekkába menő s onnan jövő zarándokok játszanak legnagyobb szerepet. Fontos tehát, hogy a Vörös-tengeren s a Persa-öbölben mindazok az intézkedések megtétessenek, melyek a ragály elhurcolásának s terjedésének megakadályozására alkalmasak. A nemzetközi egyezmények tényleg kiváló tekintettel vannak a hajók, nevezetesen a zarándokhajók egészségügyére, ugyszintén a kikötők megfelelő egészségügyi berendezésére, nemkülönben a kellő egészségügyi felügyelet létesítésére.

A magyar tengerparton a martinschizzai kis öböl mellett létesíttetett az egészségügyi intézet; el van látva kórházzal, a fertőzött vagy gyanus hajó utasainak elkülönítésére szolgáló lakásokkal (veszteglővel), fertőtlenítő berendezéssel, fürdőkkel, megfelelő raktárakkal, igazgatói s gépészi lakással s ezeken kivül temetővel, kápolnával. Az intézet a magyar kir. tengerészeti hatóság felügyelete alatt áll. A megérkezett hajók s a rajtok levők orvosi vizsgálatát a kikötő-orvos teljesíti a révkapitányság közegeivel, akiknek e célra a tengerészeti hatóság naszádjai állnak rendelkezésükre. Hogy a fertőtlenítés a helyszinén gyorsan, közvetetlenül a hajónál történhessék, intézkedés történt, hogy a naszádok egyike fertőtlenítő készülékkel legyen fölszerelve. A tengerészeti hatóság fontos egészségügyi kérdések elbirálására, nevezetesen a hajó s a rajta levők fertőzöttségének, vagy a fertőzöttség gyanujának megállapítására három tagból álló orvosi szaktanácsot szervezett.

A magyarországi folyókon közlekedő hajókon előforduló kolerás betegedések, illetve halálozások esetére a kereskedelemügyi m. kir. miniszter 1892. évi 70 318. számu rendelete a következőkben intézkedett: A hajó vezetője köteles a hajó fertőzött voltát fölismerhetővé tenni, és pedig nappal egy élénk sárga szinü, háromszögü, a hajó árbocára vagy őrfájára, vagy külön zászlónyélre tűzött csúcslobogóval; éjjel. 1. gőzhajókon: a) menet közben élénk zöld fénnyel égő lámpával, a jelző lámpa szelvényének közepével egy magasságban a hajó jobb oldalához megkötött, zsinórra felhúzott lobogóval, b) ha horgonyoznak, vagy a parthoz kikötve állnak, a szabályszerü zöld lámpán kivül ezzel egy magasságban függő fehér lámpával. 2. egyéb (gőzerőre be nem rendezett) hajón, ugy menet, mint állás közben a hajó fedélzetének, vagy tetőzetének legmagasabb részén, ennek hosszában egymás mögött 50 cm. távolban elhelyezett 2 db. világos, fehér fényü s minden oldalról látható lámpával. Ha a fertőzött hajók részére külön megállóhely van kijelölve, akkor itt, különben pedig a rendes állomáshelyen kötnek ki. A hajókról mindaddig, mig a hatósági közegek az orvossal meg nem érkeznek, senkinek sem szabad kiszállni, sem a hajóra felszállni. A beteg v. halott ezután a hatóság által megfelelő óvó intézkedések mellett a hajóról kiszállíttatván, fekhelye azonnal lezáratik; az utasok pedig a hajót, miután egyenkint fertőtlenítettek, elhagyják. Miután minden podgyász kihordatott s a szükséghez képest fertőtleníttetett, a hajó alkalmas helyen horgonyt vet s vesztegzár alá helyeztetik. E közben alaposan fertőtleníttetik a hatóság felügyelete alatt, személyzete pedig folytonos egészségi megfigyelés alatt tartatik. Ez a vesztegzár legalább is a betegség megállapításáig tart, de azonnal feloldatik, ha a szakvizsgálatok eredménye a kolerát kizárja. Kolera esetében a személyszállító hajók az utolsó eset fölmerülésétől számítva legalább 10, vontató gőzösök 8, uszályhajók, dereglyék, tutajok stb. 14 napig szigoru vesztegzár alatt tartatnak; a vesztegzár megszegése az 1878. V. t.-c. 316. §-a szerint hat hónapig, illetőleg három évig terjedhető fogházzal büntettetik. A ruhájukban s podgyászukkal együtt fertőtlenített utasok útjokat tovább folytathatják, azonban az a törvényhatóság, illetve a község is, amelynek területére lép, megérkeztükről értesíttetik; maguknak az utasoknak szigoru megtorlás terhe alatt meghagyatik, hogy megérkezésükkor azonnal jelentkezzenek s lehetőleg még a pályaudvarról vagy a hajóállomásról tudósíttassák a hatóságot. Az utasok vesztegzár alá helyezése a hajón nem ajánlatos, szárazföldön pedig csakis külön kikérendő miniszteri engedély alapján, nyomós okok fenforgása esetén történhetik. A fertőzött helyről érkező utasok első letelepedési helyöket az ötnapi észlelési időn belül új megtelepedési helyök előre értesítése mellett és addig egészségesen kiállott észleltetési idejök beszámítása mellett elhagyhatják. Azok az utasok azonban, akik kolerás beteggel érintkezvén, esetleg fertőzve lehetnek, az egész ötnapi egészségügyi észleltetést szabadon bár, de első megtelepedési helyökön tartoznak kiállani.

Hajóállomásokul, amelyeken a szóban levő hajók betegeik v. halottjaik kiszállítása és vesztegzáruk kitölthetése végett kiköthetnek, a következők jelöltettek ki: 1. A Duna mentén: Pozsony, Győr, Komárom, Esztergom, Szob, Nagy-Maros, Vác, Szt.-Endre, Budapest, Ercsi, Adony, Dunaföldvár, Paks, Baja, Szekcső, Mohács, Bezdán, Apatin, Német-Palánka, Ó-Futtak, Újvidék, Orsova, Báziás, Ó-Moldova; 2. A Tisza mentén: Szolnok, Csongrád, Szeged, Ó-Kanizsa, Ada, Moholy, Török-Becse, Titel; 3. A Dráva mentén: Barcs.

Forrás: Pallas Nagylexikon