Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Vesztfália... ----

Magyar Magyar Német Német
Vesztfália... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Vesztfália

(Westphalen), 1. a porosz állam egyik tartománya, Hannovera, Schaumburg-Lippe, Lippe, Braunschweig, Hessen-Nassau, Waldeck, a Rajnai-tartomány és Németalföld közt, 20 206 km2 területtel. Felszine nagyobbára hegyesdombos; csak Münster kerület sík. K-i és ÉK-i részét a Weser-hegység, D-i részét pedig a K-i alsórajnai palahegység legészakibb, a Sieg és Ruhr közé eső része takarja. Ettől a Ruhr völgye választja el a Haar vagy Haarstrang kopár lejtőit, mig a Ruhrtól D-re a Sauerland terül el. Legmagasabb része a Ruhr és Lenne forrásainál emelkedő Winterbergi fensík a Kahler Asten (830 m.) nevü, az egész tartományban legmagasabb hegycsúccsal. Ettől DNy. felé vonul a Rothaargebirge az Ederkopfhoz (691 m.), amelyhez ismét a Westerwald csatlakozik. Hajózható a Weser 114, az Ems 50, a Ruhr 24, a Lippe 176 és a Berkel (az Yssel mellékvize) 12 km.-nyi hosszuságban. Az éghajlat mérsékelt; csupán a Sauerlandban és Westerwaldban zord; eső bőven esik. Az egész területből esett 1893. szántóra, kertre és szőllőre 855 644, rétekre 158 066, legelőkre 212 200, és erdőségekre 564 589 ha. A talaj helyenkint termékeny, de vannak homokos, tehát terméketlen részek is. A főbb termékek: rozs 1894. (238 617 ha.-on 348 350 t.) és zab (157 313 ha.-on 187 948 t.) azután burgonya (85 544 ha-on 1 141 066 t.), búza (78 997 ha.-on 116 657 t.), árpa (28 257 t.), hüvelyesek, olajos és kerti növények, kender és igen szép len. De a gabonafélék nem fedezik a szükségletet; a gyümölcs sem elégséges. Ellenben a réti széna (427 548 t.) bőven terem. Ez az oka, hogy a szarvasmarhatenyésztés oly virágzó. 1892. volt 133 171 ló, 603 305 szarvasmarha, 316 327 juh, 638 308 sertés, 206 817 kecske és 73 086 méhkas. A tartomány fő kincse azonban a kőszén (1893-ban 27 766 839 t.) és a vas. A legnagyobb széntelepek a Ruhr völgyében vannak. A porosz tartományok közül V. szolgáltatja a legtöbb vasércet, Szilézia után a legtöbb cinkércet, a szász tartomány után a legtöbb rézércet, továbbá nikol-, ólom- és antimon-ércet; jelentékeny még a mész-, épületkő-, gipsz- és márványbányászat is. A 30 ásványvizforrás közül a legjelentékenyebbek a driburg-lippspringei, mollenkotteni stb.

A lakosok száma (1895) 2 701 420, mig 1890. volt 2 428 661 (1 240 494 férfi); ezek között vallásra nézve volt 1 152 985 evang., 1 250 603 r. kat., 2406 egyéb keresztény, 3267 disszidens és 19 172 izraelita; anyanyelvre nézve német, kivéve 25 941 lengyelt; foglalkozásra nézve túlnyomó az iparos. Az ipar fejlettségét az érc- és szén gazdagsága okozza. Az iparágak közül az első helyen áll a lenfonás és szövés (a Lippe és Weser közt, főképen pedig Bielefeldben), azután a gyapju- és pamutszövés. Igen jelentékeny még a fémipar (Iserlohn, Lüdenscheid stb.), továbbá a papiros- és bőrgyártás, végül a fa- és faragó ipar. A kereskedelmi forgalom a különböző iparcikkeken kivül fát, V.-i sonkát, kolbászt stb. exportál; a legélénkebb forgalmu kereskedelmi helyek: Bielefeld, Iserlohn és Dortmund. A közművelődési intézetek közül a legjelentékenyebbek: a kat. teologiai és filozofiai akadémia Münsterben, 20 gimnázium, 8 reálgimnázium, 5 progimnázium, 3 reáliskola és egyéb közép- és népiskola, azonkivül számos szakiskola és több jótékonysági intézet. A kerületek: Münster, Minden és Arnsberg (l. ezeket). V. a bécsi kongresszus óta áll fenn és a következő részekből alakult: Mark és Ravensburg grófságok, Minden püspökség, Tecklenburg, Limburg, Lingen grófságok, Münster, Paderborn püspökségek, Corvei fejedelemség, V. hercegség Arnsberggel, Lippstadt és Olpe részei, Siegen fejedelemség, Wittgenstein-Wittgenstein és Wittgenstein-Berleburg grófságok, Dortmund birodalmi város és több uralom.

2. V., a régi szász hercegség nyugati részének elnevezése. Ezt a részt Nagy Károly csatolta a frank birodalomhoz. Nyugatra a Rajna közelítette meg, északra a frízek földjével, keletre az osztfálok hazájával volt határos, mig déli irányban a Sieg és Ederig, vagyis a hesseni törzsek földjéig terjedt. A szász hercegség végleges szétdarabolásakor (1180) a V. elnevezés az akkor alapított V.-i hercegségre ment át, melyről utóbb a V.-i kerületre szállott. Másként ezt a vidéket Vörös földnek is nevezték (az ércekben gazdag föld sok helyt vörös szint mutat). Midőn a német fejedelmek 1180-ban Rőtszakállu Frigyes császár parancsára a dacos Oroszlán Henrik szász herceg birtokait maguk között felosztották, Heinsberg Fülöp kölni érsek a Ruhr- és Lenne-melléki hegyvidéket, a Sauerlandot foglalta le a maga részére, melyből Soest és más uradalmak hozzácsatolásával a V.-i hercegséget alkotta, mig ő maga a császár engedelmével Engern és a V.-iak hercegének nevezte magát. Utódai (különösen Hochstaden Konrád és Ruprecht érsek) folyton gyarapították az új birtokot; megszerezték nevezetesen Arnsberget, Bilsteint, Fredeburgot stb. Az új V. hercegség mint a kölni érsekség egyik melléktartománya az alsórajnai kerülethez tartozott, nem a V.-i kerülethez.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is