Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Veteménybab... ----

Magyar Magyar Német Német
Veteménybab... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Veteménybab

növény

A veteménybab latin neve: (Phaseolus vulgaris), népies megnevezése: paszuly, paszulyka, fuszulyka.

Fajtái: Nagyon sok fajtája van, melyek különböző tulajdonságokkal rendelkeznek.

Táplálkozási értéke nagy, magvai 44-52% keményítő mellett feltűnően sok, 22-35% fehérjét (legumin) tartalmaznak és ezen főleg nitrogénben gazdag, kén- és foszfortartalmas anyagnak tulajdonítandó nagy tápláló erejük, melynél fogva emberi és állati táplálékul egyaránt alkalmazhatók. A szárazbab fehérje tartalma tízszerese a burgonyáénak, háromszorosa a kenyérének, de magas ásványi anyag tartalma is. Zöldbabként a fehérje értéke kisebb, de még így is jelentős. A kevésbé szálkásodó fajtákat részesítjük előnybe. A hüvelyes vetemények, a magvaik végett termelt pillangós virágú növények csoportja. Ide tartozik a cukorborsó, a lencse, a bab és a lóbab, az abrak- és a szeges bükköny, a csicseri borsó stb.

Felhasználása: Mind a száraz-, és zöldbab is elkészíthető főzeléknek, salátának, levesnek, de mélyhűtésre és konzerválásra is alkalmasak. Fogyasztása a magas tápértéke és fehérjetartalma miatt elsősorban télen javasolt. A sok fajta közül érdemes a családi ízlésnek megfelelőt kiválasztani.

Gyógyhatása: Az őrölt bab lisztjét borogatásra is használják gyulladások, kelések esetén. Hatóanyagai: 50% keményítő, gumi, dextrin. Érdekessége, hogy a fehérbab hajának (hüvelyrész) komoly gyógyhatása van. Víz és vizelethajtó, vesetisztító hatás mellett jelentős az inzulintartalma ezért elsősorban a cukorbetegek részére ajánlott. A hatás fokozása érdekében szokták kukoricabajusszal, feketeürömmel, kecskerutaval, cickafarkkal, csalánlevéllel összekeverni és keverékként fogyasztani.

Termesztése: Növénytermelési tekintetben nem csak a bab, de más hüvelyesek jelentősége abban nyilvánul, hogy mély gyökérzetükkel főképp az altalajból táplálkoznak, dús levélzetükkel a talajt sűrün beárnyékolják, így azt gyommentesen hagyják vissza. A hüvelyesek után minden más növény, de különösen a gabonafélék, jól diszlenek. Kiváló fontosságú pedig az a jelenség, hogy a hüvelyesek a nitrogén szükségletüket, a légkör szabad nitrogénjéből fedezik, így fejtrágyázásukkor a nitrogéntartalmú műtrágya kihagyható. A babszalma is felhasználható takarmányként.

Betegségei: Rozsda. A növények egész földfölötti részén, de leginkább a leveleken, vörösbarna, később sötétbarna foltok láthatók, melyek miatt a növények fejlődésükben visszamaradnak vagy fejletlen magot hoznak. A betegséget rozsdagombák okozzák. Lisztharmat. A növények zöld részein piszkos-fehér bevonat keletkezik, amelyben őszfelé fekete szemecskék láthatók. Az erősen megtámadott fiatal levelek eltorzulnak, elsárgulnak s helyenkint elszáradnak. Ezt a betegséget két lisztharmat-gomba okozza. Ellene a kénezéssel, kéntartalmú szerekkel védekezhetünk. Ragya. (Peronoszpóra) A zöld részeken, de főleg a levelek felső lapján nagy, fehéres, később elszáradó foltok, mig a levelek alsó lapján gyengéd, szürkés por mutatkozik. Ezt a betegséget, a (Peronospora Viciae De By) nevü gomba okozza, ellene a "bordeauxi" bordói-lével védekezhetünk. A szürkepenészes rothadás (Botrytis cinerea) polifág gombafaj, amely egyes évjáratokban csökkentheti a termést. Szántóföldi növényeink (napraforgó, szója), a zöldségfélék (bab, paradicsom, uborka), és gyümölcsök szamóca (földieper), szőlő egyik legismertebb és legsúlyosabb betegsége. A kórokozó, különösen párás, nedves időben, fertőzi a fiatal csíranövényeket, a szárat, becőt és magokat is. A (Colletotrichium Lindemuthianum Sacc.) nevü gomba a bab hüvelyein barna, mindig egy élénkebb övvel körülvett fekélyeket okoz. A betegséget antracnose-nak nevezik ez a bab legveszedelmesebb betegsége. Ellene elsősorban az ajánlható, hogy ne ültessük más növény, - szőlő, kukorica - közé, hogy a levegő jól hozzáférjen, de javasolt, a vetőmagnak ammoniákos rézkarbonátoldatban (4,5 l. viz, 42. g. rézkarbonát, 0,57 l. ammoniákkal) való 1 órai csávázását. Legtöbbet szenved ebben betegségben az úgynevezett guggolós, vagy gyalogbab, a futó babot ritkábban támadja meg, de ez utóbbi a termesztése során, több anyagi és munkaerő-ráfordítást igényel. A (Sclerotinia Libertiana Fckl.) nevü gomba a növény szárát támadja meg, amely elhalaványodik, és levelestől elhal. A gomba a szár bélszövetét teszi tönkre s ebben kemény, fekete szemek, a gomba sclerotiumai jelennek meg.



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is