Vetés

a mezőgazdaságban a V. ideje szerint tavaszi és őszi V.-t, a V. módja szerint pedig szórva-, soros s fészkes V.-t különböztetnek meg. A tavaszi V. alatt részint a tavaszi gabonanemüeket, részint általában a tavasszal eszközölt V.-eket szokásos érteni, szemben az őszi V.-sel (l. o.). E szerint a tavaszi V. fogalma alá a tavaszi gabonaféléken kivül a köles, tatárka, hüvelyesek, kukorica, burgonya, dohány, kender, len, répa- és takarmányfélék tartoznak, melyek területe hazánkban az utolsó évtizedben (1886-95) 5,6 millió ha.-t tett s általában emelkedő irányt mutat, minthogy 1881-1885. csak 5,14 millió ha. volt a tavaszi V.-nek szánva. A tavaszi és őszi V. közt fenforgó arány hazánkban 57:43-hoz, vagyis az összes learatott területből esik tavaszi V.-re 57%, őszire csak 43%, miből az is következik, hogy hazánkban a tavaszi V. mezőgazdasági termelésünk keretében fontosabb szerepet visz, mint az őszi. A szórva V.-nél a magvak kézzel szóratnak szét. Ez a vetésnek legrégibb, de egyúttal legtökéletlenebb módja, mivel a magvak sem az egymástól való távolság, sem a mélység tekintetében nem nyernek megfelelő elhelyezést, hanem hol sűrün, hol ritkán, hol mélyen, hol sekélyen esnek. Ezen okból igényel a szórvavetés több magot és egyenetlenebb az utána származó V., mint a többi módoknál. Soros V., a V.-nek az a módja, melynél a vetőmag egyenlő távolságu sorokban helyeztetik el. A kerti és kapás növényeknél a soros V.-t már régóta alkalmazzák, azonban nagyobb elterjedést s általánosabb alkalmazást csak a sorvetőgépek feltalálása óta nyert. Fészkes V., a V.-nek az a módja, melynél a vetőmagvak egymástól nagyobb távolságra elhelyeztetnek, hogy azáltal a növénynek bizonyos tenyészterület biztosíttassék; ennélfogva főképen a nagyobb tenyészterületet igénylő növényeknél (tengeri, burgonya, tök, babnál) nyer alkalmazást. - V. az erdőtelepítésnek v. az erdő mesterséges felújításának egyik módja, amidőn t. i. a gyüjtött erdei famagvakat a beerdősítendő területre erdőlétesítés céljából elvetik. Ma már inkább ültetéssel erdősítenek.

Forrás: Pallas Nagylexikon