Veto

(lat. a. m. megtiltom), az a formula, amellyel a régi Rómában a néptribun egyoldalu ellenzéssel a szenátus határozatát érvénytelenné nyilváníthatta. Innen keletkezett a veto elnevezés, mely valakinek - főképen az államfőnek - azt a jogosultságát jelenti, hogy tiltakozásával vagy ellenmondásával valamely határozatot megerőtleníthet és annak végrehajtását meggátolhatja. Ez a jog vagy feltétlen, vagy pedig csak felfüggesztő. Feltétlen veto van a magyar alkotmányban, amely szerint a király az országgyülés által elfogadott törvényjavaslat szentesítését minden megokolás nélkül megtagadhatja, lehetetlenné tevén ugy annak törvényerőre emelkedését, oly jog, amellyel jelenleg uralkodó királyunk még nem élt és amelynek lehetősége parlamentáris kormányforma mellett nem is igen merülhet föl, mert a király előző hozzájárulása nélkül a kormány nem terjeszt be törvényjavaslatot s nem egyezik annak lényeges módosításába. Hasonlóképen feltétlen vetója van az angol koronának, melynek udvarias formulája: le roi s"a visera. Az északamerikai Egyesült-Államok elnökének csak felfüggesztő vetója van és bizonyos idő mulva, ha a törvényhozó testület kifejezetten ragaszkodik határozatához, azt szentesíteni köteles. A német császárnak nincs vetója és ő a Bundesrath s Reichstag többségének egyértelmü határozatán alapuló törvényt feltétlenül szentesíteni tartozik. A veto elfajulásának példáját a fennállott lengyel királyság mutatja, ahol 1652 óta egyetlen egy követnek ellenmondása (Nie poz walam a. m. nem engedem meg) elégséges volt a többi követ által hozott határozat érvénytelenítésére.

Forrás: Pallas Nagylexikon